„you don’t know what it’s like to be hungry, to want something so bad you’d kill for it.”
ha egy gonosz tartósan marad egy sorozatban, akkor feltámad az igény, hogy kicsit a személyisége mélyére ássunk -főleg mert ricardo diaz-ról nem sokkal többet tudtunk meg eddig annál, hogy mindenre gondol és mindenki a zsebében van. most kicsit felsejlhetett a kegyetlensége mögötti dráma, ami természetesen a gyerekkorából ered, egy félelemben töltött árvaházi gyerekkorból, ami miatt most ennyire igényli a hatalmat. és a hideg bosszút -ami sosem igazán hideg, mr.diaz is csak akkor mutatott ma igazán érzelmeket, amikor elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy legyőzze a múlt sárkányait... a hatalom-megszerzéséhez eddig is jól értett, és most is különösebb nehézségek nélkül tovább tudott lépni a gengszter-táplálékláncon, mert ahogy az élet minden területén, az alvilágban is mindig van egy nagyobb hal... igazság szerint én azért sem panaszkodtam volna, ha annyira tökösek az írók, hogy ezt a negyven percet rászánják a gonosz-oldalra, de ők úgy gondolták, hogy azért egy kis felicity-drámát is belepréselnek az epizódba -de tulajdonképpen egész jól működött a szöszi aggodalma, azaz hogy hosszú évek óta először most nem tudja méterre pontosan, hogy merre jár oliver a zöld csuklyájában... (##07.22.)
