„the farmers won’t save the world, monty. the warriors will.”
oké, értjük, hogy octavia gondolkozása és személyisége megváltozott a bunkerben töltött idő alatt, nem kell még egy epizódon át húzni ezt a szálat -aha! igazi gonosszá akarjátok tenni őt! akkor nem szóltam... persze maradt még benne némi emberség a saját vérével festett álarca alatt, hisz’ végig az volt a célja, hogy megmentse a bátyját (még egy gyerekkori emlékre is kapunk merengős flashback-et), de most már semmi más nem tudja megmozgatni, mint a harcba hívó kürtök szava... pedig olyan szép volt, ahogy monty dicsőségesen bevonult az arénába, lobogtatva a frissen növesztett virágait, és elmondva a nagybeszédét, de egy beszűkült gondolkozású fanatikussal nehéz felvenni a versenyt... ha azt mondjuk, hogy octaviát 10 egységnyire távolították el tőlünk nézőktől, akkor abby már 100 egységnyi távolságra jár a messzeségben, végtelenül irritálóra sikerült a függőségtől terhelt szála... oké, clarke is makacs, és mindenáron el akarja érni, hogy madi újra egy ártatlan kislány lehessen, de ez azért érthető meg, mert ki is mondja ma, hogy a lányának érzi őt... így végigpörgetve magamban a látottakat, a személyes érzelmek kiemelten fontosak voltak ma, mert clarke-ék és octavia-ék mellett az indra/gaia családi kötelékre is erősen építkeztünk. (##07.20.)
