„you think there actually is good left inside him?”
és lőn, a kiteljesedett bond-gonosz megszületék -aki műholdakkal akarja átvenni az uralmat a bolygó lakossága felett! még jó, hogy christopher nolan is bond-rajongó, mert így nem ciki nekem sem gyorsan átkötni az inception-re, hiszen az epizód összecsapásainak jó része szó szerint fejben dőlt el, keresve a maradék jóságot devoe fejében (az egy más kérdés, hogy milyenek voltak ezek az összecsapások, leginkább a mátrix száz darab smith ügynökös gumiszerű ugrálására emlékeztettek)... de azért kellett némi való-világ-béli hősködés is a végére, ahol ugyanúgy együttes erővel győzték le a veszélyeket a srácok, mint ahogy hangsúlyozták végig az epizódban, hogy az összefogás és a szeretet ereje mindent legyőz... nem is lett volna ez igazi finálé, ha nem itt zajlik le a legújabb flash-csapat-tag megszületése -de legalább lett értelme a végére a terhességnek és az azzal járó gondolat-olvasásnak... meg kellett a baby-shower is, hogy pozitívan fejezzük be az évadot (sőt, előtte még a mindig morgó harry is mosolyokkal és ölelésekkel búcsúzott), és azért kaptunk egy kis felvezetőt a jövő évhez is -mármint azt, amit már egész évben vezetgettek fel egy újabb west-allen-nel... (##07.25.)
ha emlékeztek, az előző évadot nem nagyon szerettem, túlságosan szenvedősre volt véve végig -ezúttal jobban figyeltek az arányokra, több könnyedebb pillanatot tudtak belecsempészni a sorozat szövetébe. de ez nem azt jelenti, hogy azért ne lettek volna jelen markánsan a (továbbra is fárasztóan csűr/csavart) drámák is... örömteli, hogy ezúttal nem egy futkosós fő-ellenféllel kellett felvenni a kesztyűt, ugyanakkor túlgondolták kicsit a thinker karakterét, hogy a végére nagy-tudású gonoszból tucat-gonosszá degradálják le... az új arcok közül ralph digby vált a csapat állandó tagjává, és meglepően jól formálgatták a srácot, ahogy az idegesítő felszín alá egyre több mélységet raktak -azért is szembetűnő volt ez, mert a többiek túlságosan kiforrott személyiségek lettek négy év alatt, nem nagyon érezhető, hogy változni tudnának bármilyen irányba is... összességében elvoltam a sorozattal az elmúlt hetekben, lelkesedni már valószínűleg sosem fogok miatta -és ez az az állapot, amikor az ember idővel továbblép, és otthagyja a középszerbe süllyedt szeretőjét...
