„i guess it’s just us now. the russian and the black. like villains in a bad ’80s action movie. or any action movie.”
tudom, hogy sokak szemében cukik azok a kisállatok, amik szőrrel borítottak és apró lábacskákon szaladnak fel-s-alá, de én egy ifjúkori rémálmom miatt erős viszolygást érzek az ilyen rágcsálók iránt -úgyhogy bocs patkány-fanok, de fúj... az orange írószobájában mindig is jól ment egy sztori kettősségnek a kiaknázása (amikor ugyanazon a szálon az egyik pillanatban megnevettetnek, a másikban meg elkomorítanak), és még hat év után is hatékony ez a dramaturgiai módszer. mert vegyük például az őröket, akik szórakoztatóan vezetik be (az amúgy elborzasztó háttér-gondolatú) fantasy-ligájukat (fűvel és fűszeres csipsszel leöntve), aztán másnap a rácsok között már előjönnek az idegi gyengeségek és az embernek kurvára nincs kedve röhögni azon, ha valaki a fizikai fájdalmat hajszolja, hogy elnyomja a lelkében lévő üvöltést... és még a legkeményebbek is kettétörhetnek, még egy ruiz típusú alfának is eljöhet a pont, amikor a lelke feladja a megpróbáltatásokat... nem bízom az új arcokban, mert túlságosan meg akarják mutatni az újonnan ide-kerülteknek, hogy ők a legkeményebbek a környéken, és ennek óhatatlanul tragikus lesz a vége... (##07.31.)