„when it comes to your day-to-day, on a scale of one to ten, how big of a pain in the ass are flying monkeys?”
egy jópofa kis karaoke-val próbálták visszacsábítani a nagy szünetről a nézőket a kedves írók, csalinak használva a cukiságot, hogy utána bevegye a gyomruk a komolykodást is... mert apás bajokkal töltöttük meg az epizódot, az idősebb marsinak szembe kell néznie a korosodás rémképeivel, winn-ről meg már eddig is tudtuk, hogy problémás volt a viszonya azzal a börtönviselt őrülttel, aki nemzette őt, de most a síron túlról még szomorúbb történetek kerültek a felszínre. és ebben a drámaiságban nagyszerű partner volt laurie metcalf, aki csak egy kis fanyar akasztófahumorral oldotta a fiával kapcsolatos szomorúságot... eközben azért megdolgoztatták a cgi-csapatot is, a játékkészítő tribute-gonosz mindent elkövetett, hogy kara-éknak lassított-felvételben kelljen harcolnia néhány tüzes játék ellen... (mon-el visszatérése kapcsán épp’ ettől féltem, mint ami most is zajlik, hogy kínos párbeszédeket fognak folytatni kara-val, és hogy nem igazán tudják, hogy mit kezdjenek a másikkal...) (##08.06.)