„ta’ar ka’riq!”
ez már a második rész a visszatérés óta, de még mindig nem engedték, hogy felhőtlen, kicsit butuska, kicsit csajos szuperhősös kalandot élvezzük, mert a múltkori személyes dráma után most megkaptuk a főszálas drámát is -kiegészítve egy adag személyes drámával... de örülök, hogy sam végre ráébredhetett a másik személyiségére (kösz lena, hogy egy hatásos jelenetben eltoltad odáig a barátnődet) -ahogy nekem az még mindig pozitív, hogy van egy évad-gonoszunk, aki az emberi arca miatt szimpatikussá tudott válni, összetett személyiséggé formálva őt, így kiemelve a tucat-gonoszok közül... marsi apu hamar összeomlott, és ennek a deo-n belül lettek komoly következményei (néhány egymásnak kiosztott pofon formájában) -és ez a szál meg azért működött, mert j’onn arcáról le lehetett olvasni az összes fájdalmat... mon-el-lel is rendezni kellett a lelki ügyeket (már megint), igaz kara-nak ehhez egy marsi érzelem-támadás kellett, mert még a szuperhősök sem mondják ki könnyen azt, amit hónapokon át a bögyükben hordoznak... (és bocs mon-el, de a köpenyes ruhádat nem igazán tudtam komolyan venni...) (##08.07.)