„all of your christmas dreams will come true.”
annyi szarság ömlik az emberekre a mindennapi életben, hogy igenis kijár néhány percnyi felhőtlen boldogság -még akkor is, ha ez a képernyőn tömény giccsnek is tetszik (a karácsonyfák fényének tükröződésében egyébként is könnyű beleesni a tojáslikőrök édes ragadásába), de az itteni készítő-csapat elérte, hogy félre tudjam tenni a szívkérgem nagyrészét, így hatalmas érzelmes mosollyal tudtam befogadni a felém pattogó szeretet-szikrákat (és ha már a harmadik résszel ilyen érzelmi behatással bírnak rám a karakterek, akkor mi lesz még később?)... lehet, hogy azért is fogadtam könnyen az epizód végét, mert ünnepek ide-vagy-oda, igen komolyan rángatták az írók a karakterek lelkivilágát. most először néztünk be a kórházba aids-betegekhez, bekerült a témák közé a nem-átalakító műtét is, és blanca mamának is fel kellett vállalnia az első komolyabb konfliktusát a házban... angel-ék kapcsolata elég kettős színezetet kapott, mert míg a csendes meghittség szép volt, azért a fehér srác még nem fog elszakadni a feleség szoknyája mellől (btw, azt hittem, hogy james van der beek csak az arcoskodó yuppie-t fogja hozni, nem gondoltam, hogy féltékenységből ekkorát tud harapni)... damon-éknál meg már komolyan aggódom, túl hamar meglett a srácoknak a cuki boldogságuk, az ilyet nem viselik túl jól az írók... (##08.21.)