„you want my wedding pussy, don’t you?”
ha sokat kondicionáljuk az agyunkat, akkor a megszokások komoly örömöt tudnak okozni -mivel ez már a kilencedik szezonunk, amit dél-chicago-ban töltünk, így elég meglátnunk a szokásosan kifacsart helyzeteket, elég megéreznünk az agyunkban képződő szag-érzeteket, elég csak pár percet eltöltenünk gallagher-ékkel, hogy nagy vigyorral az arcunkon kielégüljünk... mert valljuk nem sok újdonság volt ebben a kezdésben lip haján kívül, mindenki kapott pár percet, sütögették az ordenáré poénokat, volt szex, volt egy pár cici, és az egész mélyére becsempésztek némi társadalom-kritikát is (ezúttal a fizetési egyenlőtlenség intézményének az orrára koppintottak egy métereset)... és mielőtt azt hinnétek, hogy csak fel akarom öklendezni a ’rég-megkopott-már’ szózatot mantrázók hülyeségeit, szerintem pont hogy pozitív az, hogy megfelelően kiszolgálnak minket hűséges rajongókat az írószobából, és tulajdonképpen ezekkel a dramaturgiai húzásaikkal és poénjaikkal nem csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy minket nézőket ismernek, hanem arról is, hogy a kisujjukban van az összes karakterük gondolkozásmódja és lelki-világa. ezért harcolt ma deb a fizujáért, ezért lesz küldetés-tudata ian-nek, ezért lelkizik fiona az öccsén, ezért szalad bele egy rossz dugásba lip, és ezért változtatja át házassági terápiává frank a nemi-beteg terápiát... (##09.09.)