„don’t mess with the cellphone guy.”
nem kell nagy dolgoknak történniük egy évadközi részben, de azért örülnék, ha egy kicsit nagyobbakat lépnénk ezeknél a ’baby-steps’-eknél (mert akkor talán jobban tudnék koncentrálni, és nem tudná olyan könnyen eltéríteni a figyelmemet a hülye macska, ami mindenáron be akarta fészkelni magát a hasam környékére)... mert oké, látjuk a jeleket, hogy a kim/jimmy kapcsolaton megjelentek az első repedések azzal, hogy a szöszi inkább beállna egy újabb óriási cég árnyékába, miközben hősünk továbbra is a közös munkáról álmodozik csendesen... ahogy az sem újdonság, hogy jimmy kitartó ember, és nem csak ahhoz ragaszkodik, hogy egy szép irodában dolgozzon újra ügyvédként egy csillogó logó alatt, hanem a telefon-bizniszt sem tudja elengedni -és csak piszkálja az a tény, hogy legutóbb elverte néhány suhanc punk, úgyhogy a keményebbik arcát is előszedi a statuáláshoz... (viszont egy volt ügyfele elvesztésekor azért mintha a megrendülés látszana rajta, de persze az sem titok, hogy nagy szíve van a fickónak...) mike szálán leginkább a mutatott raktárépület mérete nyűgözött le, meg a gondolat, hogy valakik képesek úgy dolgozni, hogy hónapokra el vannak zárva a külvilágtól... (##09.12.)
