„-there you go. kick a man when he’s down.
-jimmy, you are always down.”
valahogy ez volt az a rész, ahol minden jelenetnél lehetett sejteni előre, hogy hova akarnak kilyukadni az írók, és mégis kurva jól működött az egész... oké, azt nem volt nehéz kitalálni, hogy a nyitányban most kim kedvéért csinálják az újabb átverést, hogy a mesa verde-s főnök elégedett legyen, mert elég egyértelmű volt, ahogy előkerültek a látszólag egyforma tervek... ahhoz sem kellett nagy tudomány, hogy kitaláljuk, hogy a német főnök tervez valamit, a feszkóval teli vezeték-ellenőrzés még csak apróbb előjel volt, de aztán teljesen rápörgött az otthon ülő feleségével való találkozásra, úgyhogy az építész-trükk innen már természetes lépés volt... jimmy meghallgatása kétesélyes volt, de hősünk olyan határozottan és szívhez-szólóan adta elő magát, hogy reményt tápláltak belénk, de ahogy a fenn látható kim idézetből is kiolvasható, jimmy sosem keveredik ki győztesen az ilyen csatákból -és hát azt is tudjuk, hogy nem mcgill néven kell neki folytatnia az ügyvédkedést... (btw, kedves utalás volt az anyasorozatra a csengő első megszólalása is.) már pont örültem, hogy kim és jimmy rendben vannak (lásd a kéz-fogós mosolyokat is az étteremben), aztán jött a nagy veszekedés, ami színészileg/írásilag nagyszerű volt, de beleszakadt a szívem... (##10.02.)