„you did what a mother does. followed your instincts. sometimes that’s all we have.”
kicsit a kontrasztokra építkezett a mai rész -kezdtük a lázadókkal, akik szimpatikus (és empatikus) csapatnak vannak beállítva, annak ellenére, hogy nem félnek bemocskolni a kezüket a céljai eléréséhez (lásd csecsemőrablás, drog-árusítás), közben meg a határ túloldalán ott voltak a rend őrei, akiknek papíron a jófiúknak kellene lenniük, és simán elhozták az ’epizód legnagyobb köcsögei’ címet... kitártuk ma a nemzetiségi kaput, a latinók és a kínaiak az indiánok kaszinójában találkoztak, hogy kezet rázzanak üzleti ügyekben, valamint hogy keményen példát statuáljanak... ez utóbbi azért is kellett, mert folyton a felszínen akarják tartani a kettős játszmákból áradó feszültséget -és sikeresen is teszik ezt (még?)... ha már ellentmondások, gallindo jr-nál is azt érzem, hogy összetett személyiséggé akarják formálni, nem ragadnak meg a tucat-drogkartell-főnök kliséknél. mert látjátok, nem csak megölni képes a gyerekeket, de hatásosan be is tudja őket sorozni (gyerek-)kémnek a szervezetbe -sőt, a hálószoba sötétjében ő is esendőnek mutatja magát... a kedves felesége még épp a határon belül táncol nálam a drámájával, de jelenleg megérthető még, amiért ki van készülve a gyermeke eltűnése miatt... edward james olmos végre kimozdulhatott a húsos pult mögül, meg is mutatta, hogy nem sok keményebb ember van nála a környéken... (##09.19.)
