„you’re intruding on the final stage of the last ever rally of the 12 galaxies.”
a múltkori bemutató epizód után további rublikák vártak még kipipálásra -mondjuk az új főcím, ami látványosságban simán rápakol az előzőekre (bár én azt is nagyon szerettem, amikor a tizenkettes idején fehér fénybe csavarodtak az órák), zenében meg jól mixeli a korábbi hangzásokat... a másik nagy hiányzónk a tardis volt, így nem lehetett kérdés, hogy mi a cél, hova fogunk eljutni, mégis hatásosra sikerült a nagy találkozás, jól játszott chris chibnall az érzelmeinkkel (és persze hagyta, hogy a díszletesek is elszabaduljanak a fülke belsejében)... de addig még sokat kellett futnunk, mert egy tisztességes who-epizódhoz az is hozzátartozik, mint a rejtélyes idegen bolygók és a paralel tanulságok... a doktor sejtjei normalizálódtak, így már teljes pompájában hozhatja a doktoros pillanatokat, a hebrencs kíváncsiságot és a szerethető humánusságot... azt hiszem, hogy nem nézett ki a sorozat soha ennyire jól, megérte kiruccanni afrikába ezekért a sivatagi felvételekért... (a főcímhez hasonlóan a sorozatban is érdekes keverésen ment át a zenei sáv, mert az akció-részeknél kifejezetten modern a hangzás, viszont az érzelmeket meg klasszikus módon húzza alá.) no, egy a földön, egy az űrben, csak nem egy történelmi epizód következik ezután...? viszont azt se’ felejtsük, hogy egy szolid átívelés is elindult a háttérben, ami remélhetőleg csak fokozódni fog a fináléig. (##10.15.)
