„-you’re a medic, i’m the doctor.
-a doctor of medicine? -well, medicine, science, engineering, candyfloss, lego, philosophy, music, problems, people, hope. mostly hope.”
az elektronikusabbá mutálódott zenétől van némi dannyboyle-vibe érzetem, nektek nem? mindenesetre a tempót jól meghatározza a zenéből eredő lüktetés... bocs, belevágtam a közepébe, de az epizód is így tett, úgy látszik, ez ilyen chibnall-speciál lesz, hogy mindig csöppenünk valahova a srácokkal, és hátradőlve várjuk, hogy kitisztuljon a kép... adagoltak ma is némi rejtélyt, de az epizód lényege inkább a feszültség volt, ami az időzítésekből eredt, mert kvázi visszaszámoltunk a falánk (és kellemetlenül cuki) lény rombolási tempójánál, a bombánál, a szülésnél, satöbbi-satöbbi... persze a rohanás és probléma-megoldás közben mentek a sziporkák (mennyire jópofa volt már, hogy a doktor előkapott egy sztetoszkópot a kabátja alól), és még arra is volt idő, hogy egy pillanatra megálljunk ryan-nel és yaz-zel, hogy az élet kegyetlenségén elmélkedjünk (egyébként egyre inkább kirajzolódik, hogy ryan lesz az érzelmes útitárs)... (direkt nem néztem utána a neten, hogy milyen reakciókat szült a férfi-szülés, mert nem akartam beszennyezni ezt a jópofa ötletet.) (##11.05.)
