„it’s not a loop. it’s a full-length feature. it’s made for theaters.”
na akkor tegyünk megint egy próbát, hogy összefoglaljuk a sokfelé szaladó szálakat, lássuk, milyen egzakt értelmezés vonható le a karakterek általános viselkedéséből: senki sem menthető meg, főleg önmagát nem tudja megmenteni senki sem... hetek óta nézzük vince savanyú arcát, így üdítő látni, hogy ki tud szakadni ebből az állapotából -ehhez az kellett, hogy kiszakadjon kicsit a manhattan-i éjszakai életből. de persze nem örökre, mert egy hülye lelkiismeretes fazon ő, aki talán nem is saját magát félti a maffiától, hanem a szeretteit... az a legenda terjed a meleg férfiakról, hogy sokkal nehezebben viselik a monogám kapcsolatokat, mint a heteró társaik, és paul-nál rájátszanak erre a sztereotípiára, ő az a pasi, akinek a nyugalom a legnagyobb ellensége... úgy érzem, hogy a prosti-mentő akció robog a dráma felé, túlságosan cibálják vele a cc-hez hasonló vadállatok bajszát, de legalább kellemes feszültséget is hoznak ezzel a show-ba... candy-nél nem is a szexista közeget hoznám fel, mint azt az állandót az életében, amitől képtelen szabadulni, inkább a fiával való kapcsolatát, akinek még mindig csak egy kis darabot mutatott be a valódi életéből, a mocskot még mindig próbálja takargatni... a legtökéletesebb példákat a végére hagytam, mert a gyáva rendőr a halálában is gyenge maradt, egy kiüresedett drogos kurvának meg a legrózsaszínebb mentőövek sem jelentenek már semmit... (##10.22.)