„who gives a damn about life? life is not some stupid centerpiece on the side table of nothingness. life is meant to be used, and to be used well, to love and be loved.”
bár teljesen megérthető lett volna, ha szügyig merülünk a pedofil papok témájába a sorozatban (mert sajnos a katolikus egyháznál nem kihagyható ez az aspektus), inkább az oldalvonalon tartották az alkotók ezt a sötét foltot. nem is nagyon fűlött a fogam ahhoz, hogy hosszabb időt töltsünk gutierez-zel és az ő nyomozásával, de aztán érdekesen személyessé tették ezt a szálat is azzal, hogy az alatt a rövid idő alatt, amit amerikában töltött, összebarátkozott a környéken mindenkivel (és akkor még nem említettem a kommunikációját a pápával, a minimál leveleket meg a videó-telefonálást). és bármennyire is alkalmatlannak gondolták őt a feladatra, megtalálta a módját, hogy feltörje az ügyet... a vatikánra így érthetően kevesebb időt jutott, de ezeknek a perceknek súlya volt, mert a pápának újabb támaszától kellett búcsúznia, egy összetett kapcsolat végére kellett kitennie a pontot (teljes ívet kaptunk ebből ma is a hit-vitával a rész elején és a zokogással az utolsó percekben)... (először nem értettem, hogy miért úsznak be rendre a jelenetek alá csajos pop-számok, de aztán megvilágosodtam, amikor lenny elkezdte felolvasni a fióknak tartogatott leveleit, amiben arról is értekezik, hogy a szerelemről csak úgy lehet beszélni, ahogy az egyszerű szövegű pop-dalokban teszik.) (##11.09.)
