„code 33! code 33!”
most már mondhatjuk védjegynek a hosszú beállításokat a sorozatnál, mert minden évadban kapunk egy elképesztő profizmussal összerakott vágatlan bunyót. ráadásul eddig minden évben sikerült emelni a tétet ezen a téren... és persze, ha az ember figyelmesen nézi, akkor ki tudja szúrni azokat a pontokat, ahová gondosan elrejthették a vágásokat, de ha jót akar magának a néző, akkor nem koncentrál a technikai részletekre, hanem hagyja magát sodortatni kerek tíz percen át. mert az operatőrrel együtt beugrunk mi is a sűrűjébe, többször még levegőt is el-elfelejtünk venni, ahogy megcsap minket is a brutális ütések szele, ahogy kavarog körülöttünk a káosz. nagy főhajtás jár alex garcía lopez rendezőnek és a teljes stábnak, hogy ezt a részt úgy összerakták, hogy még alfonso cuarón is megirigyelné valamelyik filmjébe... no de nézzünk meg, hogy mi volt még ma a csúcsjeleneten túl -leginkább alapozás a későbbiekre, karen zaklatott idegállapotban nyomoz és keménykedik, foggy megcélozta az államügyészi posztot, egy pontosan célzó szövetségi ügynöknek meg az akad be, hogy míg a szuperhősök legyakhatják a gonoszt, őt vegzálják, mert lelőtt pár rosszfiút... (ja, és hogy is van az, hogy wilson fisk-et kamerák figyelik éjjel/nappal, mégis le-menedzseli a telefonhívást a börtönbe? de kérdezhetjük azt is, hogy vajon ki nincs wilson fisk fizetési listáján?) (cinikus az élet, mert az epizód nézése közben ment el közülünk stan lee, aki ugye kitalálta daredevil karakerét is. szomorú a szívem.) (##11.12.)
