„rage cannot stay inside. it needs to go somewhere... or it becomes a poison. it will kill you from within. i find that when this rage cannot stay buried in me for one more second -that a primal scream... is the only satisfying release.”
a sorozatok ereje a karakter-építésben van, hogy nem csak a főhős rohangál a képen két órán át, miközben egy sablon-gonoszt üldöz, hanem van idejük kiteljesedni azoknak a gonoszoknak is... idén a célpont-ra szánjuk rá az időt legfőképp, végigkövethetjük, ahogy az egyébként is labilis pszichopata összeomlik a nyomás alatt -amit persze wilson fisk helyez rá (és azt még nem is tudja, hogy a megszállottságának tárgyát úgy mellékesen megölték a végrehajtó emberek). és szerintem jó dolog, hogy van ideje kibontakozni, látjuk a kétségbeesett perceit, hallhatjuk őt beszélni -jobban fog így ütni, amikor átalakul a képregények lapjairól ismert elvetemült alakká... a gonoszok egyébként jó passzban voltak ma is, bár a fisk-es nagyjelenetet közösen hozták össze karen-nel, ahogy a megtört nő keményen odavágott a fehér-öltönyös bűnözőnek, akinél láthatóan növekedni kezdett a fejében lévő gőznyomás-mérő, egyre fel-és-fel (és hát nem kell mondanom, hogy a színészi játék adta az az alapot az erős hatáshoz)... matt megint kicsit az oldalvonalra húzódott, bár azért újabb kirakós-darabok kerültek a kezébe most is. (##11.17.)
