„one minute you’re in new york, and the next you’re here in gay paree.”
erős a gyanúm, hogy a teljes stáb klasszikus musical-ek nézésével töltötte a szabad idejét a két évad között, felszippantva belőlük az összes csodás hangulatot, hogy aztán ezt az esszenciát teljes tüdő-kapacitással fújják bele ebbe a nyitányba... és nem arról van szó, hogy midge-ék dalra fakadtak volna úton/útfélen, de a zenés betétek tökéletesen imitálták azt a miliőt, mint ahogy a párizsi szomorkodás is jöhetett volna egy francia dalos filmből... ja igen, mert kimozdultunk a new york-i szűk közegből, és csodásan passzolt a bohém világ az eddigi kép mellé -még az is csak egy kissé volt csak zavaró, hogy mrs.maisel-nek tolmácsra volt szüksége, hogy mindenkit meg tudjon nevettetni egy füstös kis lebujban (óh, azok a féktelen fhranciák, árad az (erős) cigaretta füstje mindenütt, és még a férfiakon is tökéletesen áll a rúzs)... a tónus a kiruccanás ellenére maradt a régi, elképesztően gyors tempóban beszél mindenki, a szülők még mindig baromi élvezetes karikatúrák, rendre szürreális jelentekkel van tarkítva a színes sztori-szövet (kedves rablók, akik hazainvitálnak?) -ugyanakkor a végére azért egy csipetnyi drámát is odacsöppentettek, ami kellően fagyasztja a nagyon mosolygós hangulatot. és én azt remélem ettől a könnyes búcsútól, hogy új fejezet kezdődik majd ezek után midge (magán)életében, mert én személy szerint örülnék, ha itt le tudná zárni (végre) a házasságát... (##12.05.)