„i am envious of the time you spent with jamie.”
bár a jegyzeteimben nem találom a nyomát, de így is tisztán emlékszem, hogy nem lelkesedtem nagyon tavaly jamie apaságért -csak egy plusz drámai elemnek tűnt, amivel kitöltik azt az időt, amíg claire vissza nem tér. úgyhogy ma már a previously-nál húztam a számat, amikor megláttam, hogy ez a szál visszatér kísérteni engem... nem segített az ifjú william új casting-ja sem abban, hogy lelkesedni tudjak, mert a kölyöknek senki sem szólt, hogy nem mutat jól a tévében az ilyen mértékű száj-biggyesztés... de a személyisége is túl sok vonást hordoz az előkelő neveléséből, sokat kellett dolgozniuk az írószobában, hogy egy kicsit is szimpatikussá tegyék. viszont a nevelő-apja, a lord már sokkal érdekesebbnek tűnt a szememben -főleg azzal, hogy felvállalta a melegségét, és a vágyait jól ki is beszélte claire-rel... csöndesebb epizód volt ez, ami jamie apaságára koncentrált, és csak egy maréknyi cseroki zavarta meg a nyugalmát... viszont miután william úrfiék lóra pattantak, meglepődve láttam, hogy még majd’ tíz perc van az epizódból -és itt jött számomra a fénypont. pedig annyiszor láttuk már a fraiser-ék között pattogó szikrákat, ahogy a szeretet és a testi vonzalom egymásba karolnak a kapcsolatukban -de annyira hitelesen van még mindig ábrázolva ez, hogy nem tudok vele betelni sohasem... (##12.12.)
