„trust me, i know how to handle drunk, handsy guys. there’s no part of this body that hasn’t been groped or poked or pinched or patted.”
annyira imádom, hogy midge mindenkiből a legjobbat hozza ki -kivéve a saját családját... először azt gondoltam, hogy az írógárda a sznobságon akar kacagni egyet, ahogy a felhőben járó művészet-pártolókat mutatták sorban, de hősnőnk lelke már ebben a közegben is szépen előjött, ahogy megtalálta a kiállító-terem legszerényebb művészét. de a legelszálltabb (és legiszákosabb) arcból is kihozta a legjobb énjét -és igazából csak annyit kell tennie ehhez, hogy odafigyel másokra (rufus sewell úgy tűnik, hogy mindenféle figurára tökéletesen alkalmas, most is nagyszerű volt ebben a kis vendégszerepben)... eltelt egy év, újra éheznek a zsidó családok a yom kippur miatt, és én egy kicsit bánkódok, hogy most jött el az ideje annak, hogy midge bevallja a teljes családnak a nagy titkát, mert az éhségtől nem tudott senki igazán megfelelően reagálni rá, klasszikus kabarés fogásokkal folyton megzavarták a nagy bejelentést... (ühüm, joel maisel mindennap más nővel randizhat, de a felesége csak ne találkozgasson senkivel, mi...?) (hű, suzy családja sem egyszerű eset...) (##12.19.)