soroló

„perhaps i should surround myself with younger, more dynamic people with one foot in the real world!”

amikor töriszakra jártam, sokan furcsán néztek rám, hogy miért izgat annyira a huszadik század második fele, pedig a földcsuszamlás-szerű változások miatt szerintem tényleg nagy figyelmet érdemelne -és a hatvanas évek küszöbén lendültek igazán mozgásba ezek a társadalmi változások, a világ megállíthatatlanul robogott előre egy modernebb felfogású korba, elhalványultak a tradíciók, szűkültek a társadalmi szakadékok. és ezeket a változásokat a konzervatívok mindig piszok nehezen nyelik le... mindig érdekes az a felállás, amikor egy főszereplő téved és be kell látnia a hibáját, mert a nézőnek szokatlan élmény, hogy nem annak a karakternek ’drukkol’, akit igazán jól ismer, hanem egy újoncnak... de a palotában tényleg át kellett gondolni sok mindent, hogy az emberek már nem kizárólag felhős tekintettel néznek az uralkodó osztályra, hogy néha bizony le kell ereszkedni az elefántcsont-toronyból, ha nem akarják, hogy a közemberek végleg elidegenedjenek a királyi családtól. apró lépéseket haladtunk is előre, bár azért a kesztyűt magunkon tartottuk, nehogy a közönséges népek összepiszkítsanak minket... (tudom, hogy a brit casting szűkössége tehet róla, de tök jó látni a trónok harca színészeit itt is, kifésülködve, alig felismerhetően... áh, jut eszembe, fésülködés, a királynő megkapta végre az ikonikus hajszerkezetét!) (##01.01.)

„it's a margaret i’ve never seen before.”

nem is olyan nehéz dolog ez a casting: ’kell egy magas jóképű angol egy történelmi sorozatba -kinél van matthew goode száma?’... persze örülünk az úriembernek, mert pont arra a sármra volt szüksége margitnak, amit ő tud nyújtani... idén először a hercegnőre vetült egy kicsivel több fény, és ennek csak örülni tudunk, mert ő a legemberibb karakter az udvarban, egy szabálytalan gyémánt, aki most végre megtalálhatta a szabálytalan párját, és közben elegánsan söpörhette félre a konzervatív rögeszméket. komplett kis love-sztorit kaptunk ma, ami úgy sodródott a hagyományos mederben, hogy közben mégis vonzott magával a frissessége és szexisége segítségével -pedig még egy csók sem csattant el, csupán egy vörös fényű fotólaborban előhívtak egy képet... vanessa kirby minden szinten kivívta a csodálatom, mert nem csak a szépségével ragyog a képernyőn, de jól áll neki az intimitás és a túlzó melodráma is (lásd még a ’részegen szétverem a szobám’ jelenetet)... persze nem is peter morgan-ről lenne szó, ha ezt a bimbózó románcot ne állítaná párhuzamba egy elhidegült házassággal (még párhuzamosan is van vágva a két esti készülődés), de új miniszterelnök látszat-házassága is intő jel. (hehe, tényleg találtak az ötvenes évekből egy ’princess’ című dalt a kezdéshez...?) (##01.01.)

„one always has to accept one’s own part, i believe in any mess.”

megfordult a fejemben, hogy panaszkodjak arra, hogy néha túl-dramatikusnak érzem a sorozat rendezését -most például a vonat-útnál éreztem ezt (baljós zene, közelik a kerekek közé szerelt kameráról), aztán kiderült, hogy a miniszterelnök ezzel a vonattal érkezik az utolsó audienciájára, ráadásul az ellenséges közvélemény fizikailag is képes kimutatni az ellenszenvét iránta, így helyére kerültek ezek a rendezői döntések is... szépen egymás mellé került ma két ember bukása, mert nem csak az ország kapott egy új vezetőt (aki egyébként semmivel sem jobb az előzőnél, sőt, szemrebbenés nélkül képes hazudni a hatalom érdekében), de a válás témája is elért a csúcspontjára... a keretes szerkezetnek köszönhetően egy egységnek lehetett érezni ezt a nyitó három részt, mondhatjuk, hogy fülöp trilógiája volt ez. nem könnyű egyébként viszonyulni a királyi párhoz, mert míg örül az ember, amikor a látja, hogy erzsébet szerelmetesen néz a férjére a pingvines felvételek levetítésén, nehezen tudja megérteni a férfi vinnyogását, aki elismerést és megbecsülést szeretne magának -így nem tud ránk hatni az sem, amikor eléri a célját, és még nagyobb rangra emelkedik. egyébként így már nem lesz féltékeny a saját fiára...? (jelentősége volt ma a férfiak arcszőrének, a szakáll-növesztés után ma a bajusz-vágás kapott rivaldafényt. nem véletlen, mert a bajusz ekkoriban a régi korok jelképe volt.) (##01.01.)

„i’m trying to read more papers lately. it’s interesting my father pointed out that my favorite part about a newspaper is the ads for shoes. and i felt bad about that, but now i think maybe they just put those ads in newspapers to distract us. because if women don’t realize what’s going on in the world, they won’t step in and fix it.”

no, a politika egész szépen betüremkedett az epizódba, közeledik az az választás, amit a sokak szerint a tévé döntött el -ugyanis kennedy sokkal jobban nézett ki a képernyőn, mint nixon... és úgy tűnik, hogy mindenkinek lesz véleménye a nagy eseményről. de mikroszinten is ott van a változásokra való igény, a nők már tüntetéseken állnak sorba, hogy elmondhassák a véleményüket -és persze ehhez mrs.maisel-nek is van pár tökéletesen eltalált szava... egyfelől érdekes látni a különböző klubokban fellépő humoristákat (ugyanis midge-ék tanulmányi körútra indultak), ugyanakkor kicsit tartok attól, hogy hamarosan kudarc fogja érni a cukilányt, amikor görcsösen akarja majd utánozni a profikat... a szülők továbbra is viccesre vannak véve, főleg az apa, aki próbálja fenntartani a hagyományos családfői szerepet magának (nem túl nagy sikerrel), viszont a ’kedves’ férjet komolyabban kezelik -ezáltal tudnak igazán természetesnek ható veszekedést is írni a különélő házaspár között... (óh, technikailag (és hangulatilag is) milyen szépen össze volt rakva a két idősíkon át suhanó kezdő-jelenet.) (##01.01.)