„if you wanna be a bender, you have to let go of fear.”
szerintem aki a sorozat-bizniszben mozog egy ideje, az már hallott erről a legendás sorozatról, én is a radarom környékén tartom már egy ideje, de szerencsére nem repült el sehová, megvárta, amíg igazán kedvet kapok hozzá... persze meg is riadhattam volna, hogy a kora tizenéves korosztályt célozták be az alkotók itt a kezdeteknél, de most eléggé le vagyok amortizálva ahhoz agyilag, hogy jól vegyem a gyerekesebb poénokat is... egy ilyen univerzumot építgető sztorinál elengedhetetlen volt, hogy a mitológiával kezdjük az első fejezetet, még akkor is, ha az abszolút klasszikus felállású a négy alap-elem használatával -bár már most érezhető, hogy jócskán mélyíteni akarják még ezt az írószobában... ahogy ezekhez az alapokhoz jó mintául szolgáltak a távol-keleti alkotások, úgy a vizuális megjelenítésben is jó mély ihletett merítettek abból a kultúrából, a mozgás megjelenítéstől a lüke képi gag-ekig. és persze a zene is ezt a keleties érzetet erősíti bennünk... szóval én meglepően jól szórakoztam ezen a kezdő húsz percen, a sorozat maximálisan kiállta a pilot-próbámat: miközben ezt írom, már csorog is le az egész évad a merevlemezemre... (jó látni dave filoni nevét egy nem-starwars alapú mű stáblistáján is -igaz azt tudtam, hogy lucas ebből a stábból lopta el magának a nagy kalapost a clone wars kedvéért, de azt eddig nem realizáltam, hogy már a pilot képi világáért is filoni volt a felelős.) (×01.05.)
