„i cannot live without hope.”
elfújta a wessex-i szél a csata tüzeinek utolsó füstpamacsait is, ideje felkészülni a következő összecsapásra... illetve azért még most végignéztünk a tájon a küzdelem nyomait kutatva -mert björn nehezen nyugszik bele, hogy az anyjának nyoma veszett, ubbe-ék boldogok, mert megkapták azokat a zsíros földeket, amiket még ragnar-nak ígértek az angolok, és harald finehair sem lógathatta az orrát a vereség miatt, azonnal férfierőt kellett mutatnia, hogy megmaradjon a tisztelete... érdekes lesz, hogy akár ki is cserélődhet a két viking sereg, mert egymás megtámadását tervezik épp’ york-ban és kattegat-ban is, várhatjuk majd, hogy kit élednek gyorsabban (mondjuk ivar nem siet, túlságosan lefoglalja az istenkedés meg a leendő apaság)... emlékszünk még arra, hogy alfred beteges volt gyermekkorában is, ezért alakulhatott ki az anyjában az a nagyfokú óvási vágy, ami ma igen drámai következményekben csúcsosodott ki -ugyanis brutális módon döntött a gyermekei között... (pedig elfért volna még egy kis intrika a sorozatban...) (floki-ék visszatértek, hogy egész végig egy problémán rágódjanak...) (én elhiszem, hogy björn jóképű meg híres meg ilyenek, de ne kapjon már meg minden nőt első szóra -bocs, írígység kikapcs...) (×01.03.)
