„i cannot allow you to suffer like i have suffered throughout my life. how could i do that to you, hmm? what kind of a father could do that to a son? to any son?”
a technikai kivitelezést tekintve nem lehetett könnyű dolga helen shaver rendezőnőnek, mert át kellett hidalnia egy sor nehézséget (mondjuk hogy megvédjék a kamerát az ipari mennyiségű gőztől, vagy hogy elhitessék velünk, hogy emberek égnek hamuvá a szemünk előtt), de ennek ellenére maradt a rendezésében egy adag játékosság is -mert többször is várnunk kellett néhány vágásra, hogy megbizonyosodjunk bizonyos dolgokról (gondolhatok itt arra, ahogy a fagyos kihívás láttatja, ahogy fokozatosan tágul a kép, hogy felfedje a teljes pucérságot, vagy mondjuk olaf király is lassan bontakozik ki a gőz-párából a maga buddha-i méreteivel, de még lagetha arc-sebei sem szembetűnőek elsőre)... ma úgy sikerült elkapni engem az igazi viking hangulattal, hogy közben a súlyosabbnál súlyosabb jelenetekkel is éberen tartottak -mert bizony ránk zúdult most egy módszeres népirtás, gyerek-gyilkosság, egy megkapó visszaemlékezős lázálom, némi kínzás, szülés és egyéb szívfájdítás, és színészileg is jó kihívást kaptak egyes főszereplők (mondjuk floki kifakadása eléggé szíven ütött, ahogy lagetha visszatérése is működött). és ehhez nem is kellett nagy csata vagy valami igazán komoly összefeszülés, úgyhogy ezúttal emelem sisakom michael hirst előtt. (×01.20.)
