„well, these movies, they aren’t perfect, but they’re not trying to be. no, they’re messy and complicated because life is messy and complicated.”
így utólag belegondolva nem jártam rosszul azzal, hogy a kilencvenes években szocializálódtam -például rengeteg rossz filmet kölcsönözhettem ki a közeli tékából... nem is találhattak volna emblematikusabb figurát az írószobában, ha a korszakot akarták jellemezni, mint a meg nem értett videotékást, aki mintha egy nick hornby regényből lépett volna ki -maximális popkultúrális tudás, minimális szociális érzék... de hogy jön mindez ehhez a sorozathoz? én is vártam, hogy miként kapcsolják majd gretchen-hez és jimmy-hez ez a kitérőt, bár azt lehetett érezni, hogy okkal hasonló az analógia az ő se-veled-se-nélküled-lelki-társ kapcsolatukhoz... szokatlan volt így a kezdés a ’speed’ kazettákkal a háttérben, de mégis működött ez a kifordított nosztalgia-tripp... (jaj tényleg, jézusom, mit gondoltunk a kilencvenes években a virtuális valóságról...) (×01.20.)
