„welcome to the south side, bitch!”
megint hullámozva rettegtem és helyeseltem fiona útján, megriasztottak a nyitányban a veszélye-helyzetnél, majd örültem, hogy belátta, hogy a jelenlegi életvitelét nem viheti tovább, aztán persze mégis visszanyomták az írók a pohár fenekére, hogy egy fionás hülyeséggel búcsúzzon a résztől... tami-ban részről-részre pozitívan csalódok, most is cukik voltak lip-pel a zuhany alatt, de aztán megmutatta, hogy rengeteg emberség lakozik benne akkor, amikor épp nincs bitch-hangulatban...frank nyomja a szokásos hülyeségeit a sorverseny alatt, és jött mellé luis guzmán bohóc-párnak. mondjuk nem is ők a lényeg ebben a szálban, hanem a keményen odacsapott szocio-kritika, amikor a menő marketingeseket csak az érdekel, hogy mekkora view-t meg sharing-et tudnak elérni a viral video-ikkal, a leállatiasított emberek (és az elhunytak) kevéssé vannak a fókuszukban. hashtag-pokol... kev-éknél a közép-amerikai szál talál kevésbé éles már, mint társadalmi kommentár, inkább az érzelmekre mennek rá az apaság érzetével... debbie-nek megint lett egy rögeszméje, carl-nak megint kellemetlen perceket kellett átélni, és persze mindenki rohangált fel/le a gallagher házban, ahogy az ott szokás... (×02.11.)
