„air is good, don’t you think?”
hogyan is kell kezdődnie egy nagyívű scifi-nek? kellenek a magyarázó feliratok az elején, hogy gyorsan elhelyezzenek minket a korban és a szituációban, aztán be kell mutatni a különböző helyszíneket, szállhatunk ide-oda a tengernyi karakter között, és közben, ahogy egy jó pilot-hoz illik, még a fő konfliktusokat is fel kell vázolni... nincs is könnyű dolga egy ilyen kezdésnek, mert kényszerűen infó-heavy-nek kell lennie, ugyanakkor könnyű helyzetbe hozhatják magukat az alkotók, ha megfelelően festik a miliőt, mert az űrhajós-scifi-re éhes nerd-öket magukkal ránthatják a látottak... és engem most könnyedén megvettek az állomásokon és hajókon át suhanó kamerákkal, a viseltesnek tűnő környezettel, a cyberpunk-os lepukkantsággal, az űrjárművek zajaival... a karakter-kezdemények között is vannak ígéretesek, főleg a neo-noir-os nyomozó keltette fel a figyelmem, viszont az igazi drámát eddig az űr-speditőrök hozták el nekünk... igazság szerint a kezdetektől a radaromon van a show, csak vártam, hogy hátha eljutok a regényekig előbb -hát eddig bírtam igazi hard-scifi sorozat nélkül, és ez tűnt a legjobb opciónak, az olvasási vágy meg megint sírhat a sarokban... (jonathan banks-nek vajon mennyi idejébe került leforgatnia azt az egyetlen jelenetét? vagy épp csak arra járt és beugrott a szerepbe...?) (×03.02.)
