„we’re the only survivors from the canterbury and the donnager. we look like terrorists.”
átmeneti epizód volt ez, ahol fizikailag sem haladtunk előre, csak kijelöltük a következő irányt, és sztori-szinten sem történtek földrengető előrelépések... a nyomozónk kicsit megrekedt az eddigi tudásánál, bár akad egy újabb gyanús űrhajó-nyom, amin elindulhat, és azért az eltűnt lány magánéletét is kezdi feltérképezni (plusz ne feledjük, hogy a kvázi-terroristák vezetőssége is szövetségesként tekint rá)... a túlélők kicsit összeszedték magukat, és arra is jutott idejük a kilométereket szelve, hogy értékeljék a marsiak felkészültségét a hajón... némi háttértörténet is belefért ma a múltkor látott néger karakterhez, ahol elgondolkozhattunk megint a terjeszkedés negatív hatásain (lásd a sugárzásba belebetegedett gyerekeket), és realizálhattuk azt is, hogy az ensz sem lesz az a nebáncsvirág a jövőben, mint amilyennek most ismerjük a szervezetet... (igazából üres a fejem és görcsölnek a lábaim, ilyenkor töltöm így ki fölösleges karakterekkel a helyet...) (×03.04.)
