„you either some kind of genius, mr.holden, or you the luckiest dipshit in the solar system.”
biztos, hogy vannak olyanok, akiknek a fülükön jön ki, hogy ilyen komótosan pakolják az írók a köveket, hogy rendre olyan karakterekkel töltünk hosszú perceket az űrben, akikkel eddig még sosem találkoztunk, hogy hat rész után, egy szomorkás félmondatból kell megtudnunk valami kulcsfontosságú motivációs hátteret, de szerintem jó játék figyelni az alkotókat, ahogy emelgetik a szemünk előtt a kirakós darabkáit... és igenis fontosak azok a kis elemek is, amiktől jobban megértjük a naprendszer működését, vagy csak jobban belelátunk az emberi természetbe. mert mindegy, hogy melyik bolygóról érkeznek a rendfenntartó erők, azok szeretnek packázni a kisemberekkel... néhány keménykedés és agyrohasztó feles után a kiscsapatunk újabb küldetésre indult az átfazonírozott űrhajóval, haladnak előre az újabb rejtély-csomó felé, így belefért az is, hogy most fújtak egyet... a nyomozónk meg végigjárta a legnyomozósabb utat, amit a minden zsaru-centrikus filmben felhasználtak már valaha, azaz egy kellemetlen adag megruházás után érkezett el számára a releváció, amit aztán pont egy olyannak sikerült elmondani, aki a másik oldalnak rúgja a labdát... (×03.05.)
