„my earth isn’t perfect. it’s nowhere close to perfect. but at least there’s hope. and i’m here to tell you that it's possible that freedom is possible.”
könnyen össze lehet foglalni ezt a fél órát: két akció között egy kis érzelem-bomba... mert igazából most nem kaptunk extra réteget a karakter melegségével kapcsolatban, de jó érzés volt látni, hogy képesek az írók elfogadó szülőket is írni, nem csak olyanokat, akikben összetörik valami, ha a fiúk kijelenti, hogy ő bizony a saját neméhez vonzódik... szóval ezt a beszélgetést vette körül két akció, egy all-star bunyó az elején, ahol be kellett kicsit segíteni a (rajzfilmes) vixen-nek egy fene-nagy robot ellen, aztán a végén jöhetett a címszereplő karakterre jellemző náci-verés -de ez nem baj, olyan jó látni, amikor ütik a világuralomra törő szvasztikásokat, hogy nem bánjuk azt sem, hogy ebben most nem volt nagy újítási szándék... (tök megörültem, amikor kifüleltem, hogy a karakterek eredeti főtémáit belecsempészték az itteni zenei anyagba is.) (×03.21.)
