„without continual growth and progress, notions such as improvement, achievement, and success, have no meaning.”
jó látni, amikor egy fontos gonosz-karakterre tényleg rászánják az időt az írók -mondjuk úgy, ha végigvezetik a negatív szereplővé válás útján egy flashback-epizódon keresztül... és bár elborzasztó volt látni, ahogy egy értelmes ember ilyen ütemben radikalizálódik, mint most lockwood professzor, logikusnak érződött az útja, ahogy folyamatosan rúgta ki alóla az élet a mankókat, és így már csak abba a toxikus nevelésbe tudott kapaszkodni, amit az apjától kapott (xander berkeley utálatosan is erős vendég-alakítást hozott)... és mindebben az volt a nagyszerű, hogy a karakter változásának sarokpontjait beépítették a sorozat eddigi történelmébe, egy-egy világrengető kulcs-esemény befolyásolta az ő élet-szemléletét is... és ami igazán erőssé tette ezt az epizódot, az az alsó nézőpont volt, azaz hogy lockwood-ékkal jobban megérthettük azt, hogy az átlagos kisember miként éli meg azokat a radikális változásokat, amit a világűrből érkezettek egyre erőteljesebb jelenléte jelent. hogy tényleg előfordul, hogy elveszik a munkádat. hogy a felelőtlenségük a családodat és az egzisztenciádat fenyegeti. így az eszem fel tudja fogni, hogy miért radikalizálódnak ezek az emberek, még ha a lelkem tiltakozik is mindaz ellen, amit vallanak... (×03.25.)