„only punks forget about their community.”
oliver lelepleződésével összeomlott az a működő ökoszisztéma is, melyben az önbíráskodók besegítettek a rendőröknek, amikor azok már tehetetlenek voltak a bűnözőkkel szemben. most viszont a rendőrség már egyáltalán nem képes kezelni a helyzetet, és a város lakossága sem bízik abban, hogy nyugalom köszönt rájuk a közeljövőben -ezért átérezhető dinah dilemmája, aki arra kényszerítette önmagát, hogy törvénytisztelőként vezesse a rendőrséget, ugyanakkor frusztrálja is a tehetetlensége, amit feloldhatna azzal, hogy ismét felveszi a kanári-jelmezt... rené érzései is jól követhetőek, mert ő a szűkebb környezetéhez ragaszkodik, a gyermekét akarja óvni és rendet akar a környéken, és ezekért képes a szürke-zónába is belépni... felicity beast-módját még emésztem, főleg mert emily bett rickards-nak nem áll olyan jól ez a komoly arc... végre a börtön-szál is kezdi megmozgatni a fantáziámat, bár kétlem, hogy hősünk mentális erejét olyan könnyű lenne megtörni vagy akár csak manipulálni is, de elég nyomasztó, ahogy próbálkoznak vele... a jövő is egyre sötétebbnek tetszik, lassan csöpögtetik az infókat az írók, hogy tűkön ülve várjuk, hogy mit akarnak kihozni ebből a drámai felállásból. (×04.02.)
