„we didn’t mean to interrupt. we were just looking for somewhere warm to contemplate your imminent death.”
itt az utolsó lehetőség, hogy még kicsit megmelengessük a szívünket, mielőtt a hideg halál végképp átveszi az uralmat a gondolataink felett... és lehet, hogy sokan fel sem fogják, hogy mennyire fontosak ezek az utolsó karakter-pillanatok, hogy ne csak egy lelketlen darálás legyen, mire elérünk a csatajelenetekig, hanem igenis törődjünk azokkal a karakterekkel, akik küzdenek és meghalnak a csatamezőn... az egyik legjobb példa erre jamie lannister, aki megkaphatta ma tőlünk az utolsó feloldozást, aki őszinte megbánásával és lovagiasságával végleg a sírba tette azt a betegesen arrogánsan romantikus testvér-szeretőt, akit a kezdet kezdetén megismerhetünk... de az az utálatos, komplexusos kölyök theon greyjoy is már rég a múlté, aki annak idején felgyújtotta deres-t, most minden erejét arra öszpontosítja, hogy megvédje a várat holtak seregétől... minden korábbi súrlódásuk ellenére sansa csupa szépet mond tyrion-ról, már csak a hideg északi keménységet kéne levetnie deres úrnőjének, hogy végleg a szívünkbe költözzön... igen tudom, hogy már múlt héten is előhoztam a stark gyerekek érzelmi deficitjét, igaz, most ehhez az állapothoz kaptunk egy erős kontrasztot azzal, hogy arya ebben a végső órában nem akart érzelem-mentes maradni, sőt, nagyon is érezni akart valamit -valami tüzeset... de mindenki szüksége volt néhány bátorító szóra az utolsó éjelen, egy kis vidám összeborulásra mielőtt minden betakar a borzalom. higgyétek el, nekünk nézőknek is szükségünk volt erre... (florence welch egyik dalát (seven devils) már felhasználták korábban a sorozat egyik előzeteséhez, most felénekelhetett egy új dallamot is a végefőcímhez -csak mert a készítők belátták, hogy a különleges hangja milyen csodásan passzol a sorozat hangulatához.) (×04.22.)
