„not everything that’s miraculous is a miracle.”
hmmm, szeretjük az ilyen hosszútávú kitekintéseket -nekem legalábbis frissítőleg hatott a múltbéli kezdés, hogy bekukkanthattunk az első telepesek rövid életébe (de ténleg ennyiért elvesztegettétek sean maguire-t? viszont köszönöm sara thompson bemutatását, azonnal beleszerettem!)... erős volt a horror-vibe a mai epizódban, bár ez várható volt az előző rész végi vörös posztó belengetése után, és igencsak hatékony volt a rendezőnő azon ötlete, hogy a halszem-optikás kamerát beledugta a színészei arcába, mert szokatlan és kellemetlen volt így a látványuk. akadtak hagyományosabb horroros hallucinációk is, de természetesen még ilyen zavarodott mentális állapotban is leginkább a sérelmeiket dobálták egymásra a karakterek (vagy az ön-hibáztatást, mint ahogy clarke tette)... igaz, nem kellenek gyilkos spórák ahhoz, hogy ez a csapat levezesse egymáson a frusztrációit, odafenn az űrhajóban is simán egymás torkának ugrottak a túlélők (nagyon-nagyon szeretném már, hogy octavia elérje a mélypontot, és új irányt keressenek neki az írók)... most hogy túl vagyunk az első sokkon, jöhetnek szépen sorban a következők a felfedezések -érzem, hogy izgalmas lesz ez a megújított felállás így. (×05.08.)
