„you know, they built the great wall to keep out savages like the fung hai.”
esendőnek ábrázolni egy karaktert mindig erény -és az ír rendőrünk most bőven megkapta ezeket a perceket, és nem csak azzal, hogy jól megagyalták egy sötét sikátorban, hanem azzal is, hogy olyannak ábrázolják, aki tisztában van a városi vezetőség problémáival, és aki valószínűleg elfogadta már azt is, hogy szenvedély-beteg... szóval a humanizálás erény, de abból is jól ki lehet jönni, ha bizonyos helyetekben az alkotók az ellenkező irányba indulnak, és szándékos túlzásokba esnek -főleg a keménység terén. ez köztudomásúlag vékony mezsgye, de a szélsőségek tudnak szórakoztatóak lenni -mondjuk az inkább felpaprikázó, ahogy a rendőrfőnökből igazi mocskot faragnak (aki például abban leli örömét, hogy lehugyozza a frissen lelőtt hullát), de attól igenis mosolyognia kell az embernek, ahogy a nő-gyűlölő kemény mongol legény kivérzik egy ártatlanul mosolygó nő keze által... visszatérve a humanizálásra, egész jó munkát végeztek ma az írószobában, mondjuk azzal, hogy a kisfőnököt már ne csak egy mosolygós őrültnek lássuk ezután, vagy azzal, hogy a polgármester-asszonyt is sikerült felemelni a tipikus női karakterek sorából, akik csak a romantikus vonal miatt kellenek (azaz van elég drámai háttere)... szóval építkezünk szépen, félreraktuk a látványos verekedéseket is ezúttal, sőt, még a szeretkezés is ruhában zajlott... (×04.27.)
