„i’m a chinaman who’s never been to china. i was born in san francisco, but i’m sure no fucking american. i don’t belong anywhere.”
eddig urbánus környezetben töltöttük csak az időnket, most jött el a pillanat, hogy a sorozat teljesen keblére ölelje az igazi western-létet. de mondhatnám azt is, hogy most ásták elő magukból az alkotók a mélyben szunnyadó tarantino-t. de baj-e az, hogy leemelték a polcról az aljas nyolcast egy kis ihletért? nem, nem igazán... akár mondhatjuk azt, hogy ez egy filler epizód volt, szűkös, zárt terekbe zárt a feszültséggel felpumpált road-trip, de érezhető, hogy a két kínai barátunk lelki útjára hatással lesz ez a kis kitérő -legalábbis a kisfőnöknek biztos jelenteni fog valamit, hogy megrebegtették a szívét, és nekünk is sokat jelent, hogy láttuk őt megint emberien, érzékenyen viselkedni, plusz a lelkébe is jobban beleláthattunk azzal, amikor a gyökértelenségéről beszélt... plusz a szélesebb amerikai közvéleményt is megismerhettük, azt, hogy nem csak a nagyvárosban nézik le a kínaiakat. és még egy külön-utas jövőképet is láthattunk, azt, hogy a lehetőségek földjén igenis boldogulhat mindenki, ha keményen dolgozik -még akkor is, ha a környezete lenézi azért, mert a távol-keleten látta meg a napvilágot... (×05.04.)
