„you got anything else to say to me right now? anything? that you might be forgetting? today? on this day?”
drámaivá fokozódott a viszony frenkie-vel -illetve, ha abból a szempontból nézzük, hogy sam elveszítette felette az anyai kontrollt, akkor mindenképp fájdalmas, ha viszont figyelembe vesszük, hogy mennyire önálló tud lenni a makacs lány, hogy nem veszik el attól, hogy kiröppen a kotlós mellől, már nem is olyan lehangoló az összkép... majdnem végig szólt a zene a mai részben, és a csúcspontot is szépen koronázta az acapella florence + the machine dal... van egy kis megnyugvás a végén, mert a szeretet bőven ott lakik a házban (és a legjobb barátokban), de egy születésnap mindig elgondolkodtatja az embert, hogy hogyan is tovább az életében... (×05.17.)
lehetett egy kicsit tartani attól, hogy milyen lesz ez az évad louie ck vigyázó kezei nélkül (tudjátok, azokat tartja mostanság a nadrágjában), de pamela adlon okosan maga köré gyűjtötte a barátait, és lenyúlt a lelke mélyére, hogy egy igazán őszinte és érzelmes tizenkét részt adjon át nekünk. érezhetően a saját korosztálya problémái foglalkoztatják szerzőként, a változó kor, a gyerekek kirepülése, a lelki bizbaszok. plusz tök érdekes volt látni, ahogy a filmforgatásokba is betekintést engedett a saját szemén át... minden héten sokat tudott adni a sorozat idén is, kirobbanthatatlan helye lesz a kedvenceimet felsoroló az év végi listámon.
