„-i want to know when this will be over.
-if you mean when will chernobyl be completely safe, the half-life of plutonium-239 is 24,000 years. so perhaps we should just say, ’not within our lifetimes’.”
pörögnek egyre a napok előre, időben távolodunk a baleset időpontjától, de a helyzet mégsem lesz egy pillanatig sem megnyugtatóbb... elviselhetetlenül realistán mutatták meg nekünk ma a legsúlyosabban fertőzöttek utolsó kálváriáját, ahogy konkrétan szétolvadt a testük a sugárzás hatására -és a 6-os számú kórház légkörét még ezen felüli drámákkal is súlyosbították, az aggódó feleséggel, aki a felelőtlenségével saját magát is veszélybe sodorta, valamint a tudós asszonnyal, aki kihasználta az utolsó perceket, hogy információkat szerezzen a robbanás körülményeiről (jut eszembe, jellemző a szovjet hanyagságra, hogy nem igazán őrizték a kórházat, némi vesztegetés és könyörgés után simán be lehetett jutni a legveszélyesebb szobákba is)... újabb önfeláldozó embereket is kaptunk a tulai bányászok szénporos arcával, hogy ismét fejet hajthassunk azok előtt, akik milliók életét mentették meg, kockáztatva a sajátjukét, akár embertelen körülmények között is... azt hiszed, hogy annyira megrendítettek már az eddig látottakkal, hogy már kevésbé fognak hatni rád a következő képsorok, de mindig találnak rá módot, hogy visszanyomjanak abba a lélek-szívó nyomorúságba, amit az első perctől kezdve érzünk a sorozatot nézve. (×05.21.)
