„the devils from earth become the heroes of sanctum.”
elsőre úgy tűnt, hogy clarke ma egy gyorsított lelki utat kap, hogy megadják neki az esélyt az újrakezdésre, miután végigjárta a canossá-ját a régi barátainál, még jutott idő arra is, hogy egy tánc után beledőljön az első random idegen ágyában -de ezekkel csak megágyaztak a tényleges új irányának, ami igazából nem is annyira új irány... bár nem én voltam a legnagyobb rajongója a chip-pes szálnak korábban, de most el tudom fogadni, hogy visszakanyarodtunk ehhez, mert szépen illeszkedik a mitológiába az, hogy az emberiség ezen menekültjeinél is ilyen fontos szerepet játszik néhány végtelen jeles plasztik-darab... de persze az ismerős beat-ek ezen felül is ütemesen kopognak a szövegkönyvben, raven ismét megtalálta a helyi tech-srácot, akivel majd végzetes kapcsolatba eshet, egész addig, amíg az írók el nem veszik tőle őt is, octavia meg itt is a helyiek ruháját hordja már, miközben az erdőben vadássza az ellenséget -ami újdonság lesz ebben, az maximum az, hogy ezúttal a tavalyi ellenségével, diyoza-val kell szövetségre lépnie... (volt egy kis emlékeztető, hogy echo-t szeretnünk kell, de lehet hogy más, drámai oka volt, hogy felhozták a fájdalmas gyerekkorát?) (bár az írásom nagyrészében clarke-ra koncentráltam, azért ne feledjük, hogy az új kiemelt szereplőnk, jordan szívszerelme is elveszett lelkileg egy csipben...) (a diszkó-jelenet nem nagyon tetszett, de nyugi, csak túl öreg vagyok az ilyenekhez, azért panaszkodom csupán...) (×05.22.)
