„we use biorobots.”
zajlik a rom-eltakarítás -ezzel már csak nem tudják annyira összeszorítani a lelkem, mint eddig. hmmm, de... igaz, már apróságoktól is könnyen fel lehet kavarodni -elég csak egyetlen légi-felvétel arról, hogy beszántják a salátákat a földeken, hogy belenyilalljon az emberbe, hogy minden tönkrement a környéken, nem csak az emberi életek... és persze ott sötétlett az az igazán felkavaró szál is a mai epizódban, amikor is egy pár fős egységet kiküldenek az elnéptelenedett településekre, hogy irtsák ki az életben maradt állatokat. és ezt az alapvetően is megterhelő sztorit azzal fokozták a készítők, hogy egy kölyök szemszögébe helyeztek minket, akinek meg kellett keményítenie a lelkét ahhoz, hogy végre tudja hajtani a feladatát -és mi végigkövetjük ezen a pokoli úton... nagyon hatásosak voltak a tető-szerkezet megtisztítását bemutató jelenetek is, az apró mosolyok, amikor azt hitték a főszereplőink, hogy néhány robot bevetésével elég áldozatot hoznak, de persze a sugárzás mértéke és a legfőbb vezetés mismásolása megint arra az útra terelte őket, amivel a legnehezebb lesz elszámolniuk a végén -emberi életeket kellett kockáztatniuk újra. és karfa-roppantóan feszültre sikerült az a kvázi vágatlan jelenet, ahogy egy kiskatonával együtt mi is kilépünk a tetőre, és lélegzet-visszafojtva nézzük végig, ahogy a sziszifuszi munka rá eső részét elvégzi... néha viszont csak pár képpel, és egy minimális félmondattal is össze tudják törni a szívünket -felesleges mutatni egy halott csecsemőt ahhoz, hogy maga alá gyűrjön az elmondhatatlan fájdalom érzete, elég hozzá a tudat is... (×05.28.)