„life is not a nicholas sparks novel.”
továbbra is nagyon tetszik a show posztmodernsége, hogy nem csak a karakter-bemutató nyitányokban használják jól a narrációt, hanem az epizódokon belül is van mozgástér kikukkantani, ha valamit távlatokban is meg akarnak mutatni az írók (a mai flash megint erős tükre volt a jelenkor embereinek egy nagy csoportjának, akik nem akarnak igazán semmit az élettől, csak úgy léteznek a semmiben, esetleg a külsejükkel foglalkoznak annyira, hogy ne olvadjanak bele a környezetükbe)... jó látni, hogy igenis lehetnek következményei a súlyos tetteknek, igencsak nagy ribillió lett a múltkori fojtogatásból, bár vannak kétségeim afelől, hogy a srácot bármennyire is elítélik majd a törvény által -de legalább nem lett a szőnyeg alá söpörve az ügy... nagyon félek attól, hogy össze fogják törni az írók rue-t, mert tök jó látni, hogy most ennyire rendben van lelkileg, hogy a bimbózó románc kapaszkodót ad neki az életben, hogy végre tényleg azt érezheti, hogy létezik a boldogságot azon túl is, hogy eszméletlenül nyáladzol egy koszos kanapén -mert sajos jules-on látszik, hogy ő másképp gondol erre a kapcsolatra (és mi van rue másik barátnőjével? mint ha ott is pattognának a vonzódás szikrái)... (jennifer morrison mióta rendez? színésznői szerepében is szimpatizáltam vele eddig, de úgy látszik, van tehetsége a kamera túloldalán is.) (×07.19.)
