„i’m a black gay man who’s dying of hiv. i’m just trying to figure out how to live when everybody in the world wants me dead.”
mi a fene történt ezzel az epizóddal? nyugisan kezdtük, egy kis csendes intimitással (szóval a ricky+pray tell tényleg egy thing), aztán jöhettek a meghatódás könnycseppjei, ahogy damon anyja és kitartó tanára kölcsönös tiszteletet mutattak egymás iránt -aztán bumm, mindenki egymás torkának esett, és széthullott az evangelista család... nagyon furának tűnt angel, ahogy belekötött damon-ba, de mondjuk azt, hogy a tudatmódosítók beszéltek belőle, de ezután eléggé soknak érződött, ahogy dobáltak az írók az egyik drámából a másikba minket, kicsit talán már túlságosan is intenzív volt megélni a sok konfliktust, veszekedést, vádaskodást, a kiábrándult arcokat és az ideges cigi-slukkokat... de érteni vélem, hogy mi vezette a készítő, steve canals kezét, el akarta érni, hogy blanca egyedül maradjon a lakásban, plusz saját lábra akarta állítani az ifjakat, egy új korszakot nyitva ezzel hőseink életében. csak kicsit furcsa, hogy ezt két résszel az évad vége előtt lépte meg... (imádom, hogy mj rodriguez olyan rendíthetetlen csajszi, hogy bevállalja azokat a feszülős pólókat, amiken simán átlátszanak a mellbimbói is.) (×08.09.)
