soroló

„c’est ton amour”

...azért megadták a módját ennek a nagy koncertnek... arra számítani lehetett, hogy nem húzzák tovább az évad felénél az olasz szálat, de arra nem gondoltam, hogy ennyi érzelemmel feltöltve hagyjuk hátra a csatornákat. már a helyszín-választás is működött, hogy hajókon kezdődött a nagy előadás, aztán jött a neves vendégszereplő, és fokozták fel szépen egyre a drámai hatást -merthogy lehettek itt volna bármilyen szép dallamok, meg ezernyi lampion, ha az érzelmek nincsenek rendben, üres látványosság maradt volna az egész. szerencsére ezeket az érzelmeket biztosították la fiamma olaszos dühével, plusz ehhez jött még egy némiképp váratlanul lecsapó szomorúság-adag is -de hé, az operák vége is mindig tragédiába fordul, itt sem jöhetett a happyend... rodrigo ezek után komoly változás elé néz, és nem azért, mert valaki végre levágta a padawan-tincseit... ($$12.15.)

„si, andiamo fornicato, but it was beautiful. it was mature, it was eccentric, it was athletic, it was artistic! you should have seen it, it was incredible. what’s the problem with that?”

tempót váltottunk, kicsit szokatlan is volt a sorozattól ez a rohanás -bár nem mondom, hogy nem volt szórakoztató nézni, ahogy mindenki pörög meg bulizik és magas fokon ég... szegény rodrigo csak egy nyugodt szex utáni másnapot szeretett volna, de a nyakába szakadt az egész batyu probléma, úgyhogy vehette a nyakába a csatornákat is, hogy legalább a bajok egy részét helyrehozza. és persze hogy a maga latinos túlzásaival intéz mindent, de pont ezért szeretjük... szegény hailey-ben nincs meg ez a tűz, még simán megeszi a többi zenész reggelire, pedig láthatóan élvezi azt, amikor a kezébe kapja a karmesteri pálcát -el tudom képzelni, hogy ez lesz majd az útja a jövőben. ($$12.14.)

„you think that i’m too tentative?”

rodrigo-nak elő kell szednie a tanári énjét, mert kezelnie kell tudni a dívát, aki az öregedő dívák összes tünetét produkálja, bizonytalan magában, utál mindent és mindenkit, de a maestro-ban jól tudja kezelni a helyzetet -egész addig, amíg az ágyban nem kötnek ki... (és igen-igen-igen, európában vagyunk egy európai színésznővel, aki persze hogy bevállalta a pucérkodást, ahogy illik...) de nagyon szép volt az a jelenet is, amikor hailey-t tanította vezényelni -persze ez utóbbi rodrigo lelki világára is ösztönzően hatott... ’eközben new york-ban’ rovatunk: a sok veszekedés mellé kellett egy danny glover vendégszereplőként, aki a maga zen-nyugalmával hozott új színt a rohanó városba. ($$12.13.)

„this is a hop, skip, and a fucking jump through robocop’s anus, and you know it. i mean, what is it?”

az európai nyugalom mellé kell kontrasztnak a new york-i káosz? maximum azért, hogy a zenekar tagjai is dobjanak egy helló-t... vagy azért, hogy lássuk, hogy milyen kétségbeesett kísérletek zajlanak a szimfónikusoknál, hogy a sztrájk alatt becsábítsák a közönséget. ilyenkor jól jön a modern művészet... igaz, hogy olaszországban is kacérkodunk a kortárssal, de ott jól ellenpontozzák ezt a klasszikusok súlyával... meg nem is igazán a művészetekre figyelünk itt, sokkal inkább arra a csodás háromszögre, ami kialakulóban van a művésznő, haley és rodrigo között. ($$12.12.)

„whatever you do, please, do not make love with her. no fornicate. no fornicate. grazie.”

a velence-i turisztikai hivatal köszönte szépen az ingyenes imázs-filmet -én is kedvet kaptam, hogy pakolni kezdjem a bőröndömet, és szaladjak gondolázni egyet a csatornákon... erős bizonyítékot kaptunk arra, hogy érdemes eredeti helyszínen forgatni -és arra, hogy az olasz háttér és az olasz opera mennyire harmonikus egységben áll egymással... és ha már talján-földre hozták a sztorit, illet felkeresni az olasz filmművészet egyik nagyasszonyát is, hogy vállaljon szerepet a sorozatban, és ugye nem kell mondanom, hogy monica bellucci beragyogta az egész epizódot (annyira imádom őt, hogy még azt is meg tudom neki bocsátani, hogy az ének-playback-e nem tökéletes). és fantasztikus párost alkotnak rodrigo-val -reméljük, hogy mihamarabb megszegik az egyes számú szabályt, és szexuális kapcsolatba is lépnek egymással... na jó, viccelek, mert az is működik, ahogy a tüzes latin felszítja az önbizalom-hiányos énekesnőben a tüzet... a zenekarból csak hailey volt jelen, vele turistáskodtunk és bénáztunk kicsit, aztán gyorsan közös szálra hozták őt rodrigo-val, mert ők együtt az igaziak (és persze azonnal kiszúrtam, hogy lola kirke megirigyelte a nővérétől a hónalj-szőrt). no, járatom itt a számat, pedig elég lett volna annyit írnom, hogy az első jelenettől széles vigyorra húzódott a szám, és úgy maradtam fél óráig, és ez a sorozat legnagyobb erénye... ($$12.11.)

„-who’s trevor?

-he’s the gay who comes with my room."

el kellett mennünk a nyílt óceánra, hogy lecsupaszítsunk mindent, hátrahagyjunk minden felesleges elemet, és csak a lényegre, a fő karakterekre koncentráljunk -és pfefferman-ék megtesznek mindent, hogy még idén utoljára megmelengessék a szívünk. mert persze hiába szálltak hajóra, a problémákat hozták magukra az útra is, úgyhogy nincs gondtalan kikapcsolódás a nyaralás alatt sem. viszont azért egy jó adag elengedéssel engednek minket az utunkra jill solloway-ék, így könnyed szívvel búcsúzunk a csodásan előadott alanis morrisette dal alatt, remélve, hogy jövőre könnyebb lesz az életünk... ($$10.07.)

nem bántásból, de idén kicsit lebegősebb, dekoncentráltabb volt az évad nem? mindenki járta a maga útját, amik néha kereszteződtek csak különböző családi eseményeken, de nem lehetett azt érezni, hogy minden egyfelé tartana. így egyfelől jó, hogy az összes családtag egy szintre emelkedett maura-val, mindenkinek a története ugyanúgy számít, nem csak a nagy transz-utazás, ugyanakkor nekem kicsit hiányzott, hogy erősebb legyen a vonal-vezetés. viszont, ahogy azt már az évad közben is fejtegettem, ez a szerkesztési mód nagy szabadságot adott az író-szobában, bármilyen ötletet elbírt a keret. ami még egy kicsit hiányzott, az a flashback-ek visszaszorulása, mert sokat hozzáadtak eddig a nagy egészhez a múlt különböző darabkái. ami viszont megmaradt, az az összetéveszthetetlenül eredeti hangulat, ez a keserédes indie-ség, az ön-ostorozás és a merészség szerethető keveréke. az igaziságra való törekvése.

„female, black, trans, just any... any kind of other that the patriarchy would try to objectify or silence. and what if that otherness were the messiah?”

the earth is not a happy place right now... de komolyan, miért hiszik azt mindig az írószobákban, hogy minden néző mazochista, és imádja, hogy jól elverik a lelkét...? jelenleg nincs a sorozatban egyetlen karakter sem, aki jól lenne, akire épp ne járna rá a rúd lelkileg. de tudjátok mit? bassza meg, valahol igazuk van az írószobákban, mert tényleg imádjuk ezt a szomorú alámerítkezést... ($$10.07.)

„she’s gone all the time. expects us to fix her meshuggeneh kid.”

kicsit hiányoltam eddig idénről a flashback-eket, amik a korábbi évadokban búvópatak módjára fel-felbukkantak rendre, hogy aztán a végén szépen összeálljanak egy egésszé -plusz az eddigi tapasztalatok alapján számíthattunk idén is speciális epizódra, úgyhogy ezeket most megkaptuk kettő-az-egyben, egy epizódban. egy újabb korszakot ismerhettünk meg maura/mort életéből (illetve korszakokat, mert volt egy keret-történet is egy nagy találkozásról) -és milyen érdekes, hogy a másik nemmé való transzformálódás már egészen fiatal korban megjelent nála is, így nem mondhatjuk, hogy csak ’társadalmi hatásokra torzul az énképe’... és nem csak a meg nem értett gyerekkor bemutatása működött ma, de az idealizált ötvenes évek légköre is, annak emblematikus légvédelmi szirénájával és atom-háborús paranoiájával együtt (a színész-újrafelhasználás ötletét ma gaby hoffmann képviselte, mert különben már két epizódból is kimaradt volna egymás után...) ($$10.06.)

„i don’t wanna be trans, i am trans!”

az utazás mindig szimbolizál valamit, akár a lelkünk fejlődését is, ami hosszú utat tud megtenni, a zavaros érzelmektől a megtisztulás felé, az öntudatosságtól az én-kép megkérdőjelezéséig. van amikor ki kell tenni a lábad a lakóhelyedről, de az is lehet, hogy lezajlik az egész helyváltoztatás nélkül. na jó, elég az ál-filozófiai bullshit-ből... azt hittem, hogy drámai lesz josh célba-érkezése, de olyan aranyosak a fiával együtt, hogy ez az aranyosság elvette a drámai élt. maura szokás szerint mérgesen kezdett minden mondatot a húga felé, persze hogy most is balhé lett a találkozás vége -erős színészi játékkal megtámogatva. ahogy a rabbi-néni megzuhanásánál is csak csodálni lehetett az imádni-való kathryn hahn-t. ($$10.06.)

„miss shea, girl, don’t you go get that pussy, darling. you know what they say? a chick with a dick is always paid.”

oh, indie hangulatú road-trip bohókás josh-sal és cuki, shea-vel, ide vele! jaj, azt hittem, hogy egész epizódos utazást kapunk, nem, nem érdekel most az anyu-féle öreglány-standup, még az sem, hogy a pasija kinyalja a konyhaszekrényen, menjünk vissza az utazókhoz, mert tök jók együtt, és süt a hangulat az egészből. oh, oké, ali-vel foglalkozhatunk egy kicsit, hehe, jól rákapott a nevető-gázra. ejj, ejj, ennyit a hangulatos trip-ről, csak sikerült elbaszni ezt is, mert josh nem csak bohókás, de kifejezetten otromba is tud lenni (plusz az írói kényszer még a cuki transz-lány köré is drámát szőtt). ($$10.05.)

„i am a jewish woman, joshy. and jewish women do whatever the fuck they want.”

ismét egy összejövetel, amin a teljes pfefferman család képviseltette magát, és ez azért jó, mert hiába van meg mindenkinek a maga külön szála, mégis azt érzi az ember az ilyen jelenetek látva, hogy egy egésszé olvad össze mind. az is tetszett, hogy jól használták a múltkori halál-esetet, hogy ezzel hozták kicsit közelebb a fiút az apához, plusz fel lehetett tépni a sebeket a rabbi-nénivel... ($$10.04.)

„there is a difference between fucking and making love.”

az jól érezhető, hogy a nemátalakító folyamat egy egész évadon át húzódó probléma lesz, úgyhogy inkább nézzük a család többi tagját, akik a kapcsolati problémák körül repültek (megint) egy kört. ...mert lehet, hogy látszólag minden rendben van az ágyban, csak utána mond csődöt a kommunikáció. ...és lehet, hogy magadra tudod erőltetni a ’minden rendben van’ álcáját, de néha ki kell szaladnia egy gyomorból jövő fuck-you-nak, különben fel fogsz robbanni... (huh, kezdek ráérezni az írói gondolkozásra, az utolsó drámai jelenet előtt a mozgólépcsőzésnél egyből tudtam, hogy mi fog történni...) ($$10.03.)

„remember the four words. picture them out in the world. i picture love, justice, truth, beauty.”

tök jó látni, hogy solloway-ék bármilyen ötletet megengedhetnek maguknak, szabadon csaponghatnak -így jöhet mondjuk egy teknős, aminek a segítségével végigjárjuk a családi múltat, vagy mondjuk egy fogorvosi lázálom ali-vel és caitlyn jenner-rel... az epizód nagyrészében viszont egy hagyományos sorozatos vacsorát kaptunk, ami annyira simán indult, annyira jóban volt mindenki-mindenkivel, hogy üvöltött a jelenetről, hogy balhéba fog torkollni az ünneplés... egyébként én már vártam, hogy maura mikor határozza el magát a teljes átalakulásra. ($$10.02.)

„i raped my hand with some weird chick’s vagina.”

no, megjöttek a többiek is az évadba, egyből helyre is billent a hangulati arány. mert persze maura-t megviselte a piacos kaland és a közkórházi ellátás, de a gyermekeire mindig lehet számítani, ha fura hangon akar felhorkantani az ember nevetés gyanánt. mert tök jó látni ali-t, hogy élvezi a katedrát, de hogy-hogynem egyből egy szexuális kalandba is keveredik a könyvtárban... oké, hogy sarah aktívan kiveszi a részét a zsidó közösség életéből, de aztán annyi hülyeséget beszél rekordidő alatt, hogy nem lehet komolyan venni (igazából még a domina-cellában sem tudja befogni!)... josh meg... hát ő sem változott semmit tavaly óta... ($$09.30.)

„la call line, i’m here to help you.”

hmm, megszoktam már a sorozat különcségeit, de arra nem számítottam, hogy egy ennyire különleges epizóddal nyitjuk meg az évadot... mert én csak szerettem volna felvenni az évad fonalait, de jill solloway-ék inkább csak hangulatilag akartak minket elindítani az úton. mással nem tudom magyarázni az elmélkedős rabbis keretet például... mert az még rendben is lenne, hogy maura áll egy évadnyitó középpontjában, hiszen mégiscsak ő a főszereplője a show-nak, de aztán ő története is különös kanyarokat kezdett venni -még akkor is, ha nagyon maura-s volt az összes döntése, hogy beáll hívásokat fogadni a segély-vonalhoz, hogy megszállottan akar segíteni egy hozzá hasonlónak, hogy nehezen érteti meg magát az emberekkel... hjaj, azt vártam, hogy megnézem ezt a részt, és megnyugszik a lelkem, hogy újra ezzel a különleges családdal lehetek, de igazság szerint csak még éhesebb lettem ettől a 20 perctől... ($$09.29.)

„you want to be my student, or you want to be my old lady?”

ejj, mennyi csodálatos pillanat... aki ebbe a sorozatba kerül, az mind bevállalós lesz, még ha olyan hollywood-i nagyasszonyról is van szó, mint anjelica huston. nagyon szerettem a testvérek összes közös jelenetét is -évelődnek, évelődnek, de jó a kapcsolatuk. igaz, hogy fontos dolgokat nem biztos, hogy megbeszélnek egymással -legalábbis josh-nak is egy kvázi idegen kellett, hogy kiadja magából az igazi lelki problémáját, hogy nem igazán tudta feldolgozni, hogy az édesapja kvázi nincs többé (és ez egy fontos lelki vetület, ami eddig nem került szóba). és hát a múlt-szál is újra összefonódott a jelennel -most a legerősebben. mazel tov! ($$01.24.)

a sorozatok természetes evolúciója, hogy a kezdeti főtéma kicsit háttérbe szorul, hogy helyet adjon a többi karakter történetének is. vagy csak idén már természetesnek vettük maura átalakulását, ezért tűnt úgy, hogy kevesebbet foglalkoztunk vele. egyébként én nem bánnom, hogy a teljes pfefferman család a palettán van, mert mindegyikük neurotikus vergődését szívesen nézem. annyira, hogy abba se' bírtam hagyni a hétvégén... még mindig nagyon közel áll hozzám a hangulata, a mosolygás/dráma aránya, bár néha azért tudok morogni a képernyő felé, amikor hirtelen csap le a rosszkedv egy-egy jelenetben -de ez csak azért van, mert annyira megszerettem a karaktereket, hogy szívem szerint óvnám őket minden bajtól, sőt, ölelgetném őket végkimerülésig... (először nem tudtam mire vélni, hogy a tavalyi kilencvenes-évek flasback-et lecserélték erre a harmincas évek-bélire, de aztán nagyon szépen kijöttek ebből a szimbolikus játékból is.)

„women born women.”

hmm, szőrös hippi leszbikusok, love it, love it, love you... csak kaptunk idén is speciális epizódot, ami kilóg a többi közül, és egész addig imádtam is ezt a fantasztikus fesztivál-hangulatot (nem csak a cicik látványért!), amíg ki nem derült, hogy aggódni kell maura miatt -onnantól kezdve végig befeszülve ültem az epizód végéig. mert bizony lehetnek a nyitott személyiségű emberek is korlátoltak. a szimbolizmus is nagyon megy idén jill solloway-éknek, nem gondoltam, hogy a nácikkal terhelt múltat ilyen szépen összekötik a jelennel egy olyan jelenetben, aminél csak a robotoknak nem szakad meg a szíve, ha látják. ilyenkor derül ki, hogy én is emberből vagyok... ($$01.24.)

„i'll tell you how fantastic and wonderful and unique and what a gorgeous soul you are and what a crappy, fucked-up world this would be without you.”

ohh, már megörültem, hogy idén is kapunk egy teljes flashback-epizódot, mert olyan hosszú volt a berlini nyitójelenet, de aztán visszatértünk a mába, mit tértünk, csapódtunk, nagyon éles volt a váltás a barnás képek nosztalgikus hangulata után az edzőterem keménységével. ami ma a legjobban tetszett, az a pfefferman-lányok kapcsolata volt, ahogy szeretetteljesen húzták egymást, és jókat derültek az anyjuk hirtelen jött vak szerelmén. vagy az új multifunkciós wc-jén... (ha csak színesítésnek használják a régmúltat, az sem baj, mert ügyesen hasznosítják újra az első évados színészeiket.) ($$01.24.)

„i'm a 53-year-old ex-prostitute hiv-positive woman with a dick. and i know what i want, and i know what i need.”

óh istenem, bocsásd meg bűneinket, oly' sokat vétkeztünk! úgy látszik, ez az ön-ostorozás minden vallásban megtalálható... eddig is jelen volt a zsidóság kérdése, de most annyira a felszínre tört a yom kippur szellemével együtt, hogy végre ráébresztett, hogy ezt a sorozatot kéne megmutatnom a nagybátyámnak, ha azt szeretném, hogy szívrohamot kapjon... melegek, transzvesztiták, nemváltók -és zsidók. imádom. (az ünnep, mint tudjuk, persze arra való, hogy a családi asztalnál kitörjön a dráma, ahogy itt is megtörtént pontosan ez.) ($$01.24.)

„from the most amazing human being that i've ever met, who is inspiring a huge boner in me right now.”

uhh, de utálom, amikor az aranyos és édes jelenetek hirtelen drámába csapnak át... de most komolyan tönkre kellett tenni josh-ék kapcsolatát...? oké, tudom, csak a katherine hahn iránt érzett múlhatatlan szerelmem mondatja ezt velem... és még szegény sarah-t is megfosztották egy jó dugás lehetősségétől, gonosz írók... de legalább ali nem lépett félre a példaképével, csak egy hangulatosan fura beszélgetést kaptunk. és tudom még folytatni a kesergést: maura ahelyett, hogy a barátnőivel élne vidámságban, most hallgathatja az ő boldogságukat... ($$01.24.)

„i'm going to do the new york times crossword puzzle with a dick on.”

szeretem az intim pillanatokat -és a közös fürdőzés az elején kétségtelenül ilyen volt (btw, egy mikve-ben jártunk?). de ali utána otthon is átélhetett ilyet a kedvesével -meg egy fehér dildóval... (az a baj, hogy folyton azon rettegek, hogy meggondolja magát, hogy mégsem leszbikus, és akkor összetöri szegény lányt.) josh-éknál volt a legnehezebb a helyzet, amikor felbukkantak a fehér keresztények, és szörnyű családi titkok is a felszínre kerültek. hát nem érdemelnek szegény pfefferman-ék egy kis nyugalmat és boldogságot...? ($$01.24.)

„i'm not really usually into the whole rabbi thing. 'cause it's, like, mostly guys with beards that creep me out, but, i don't know, you're cool.”

aprónak tűnő problémák, amik az egyes egyéneknek viszont sokat jelentenek. sarah most épp az iskolában omlik össze (plusz amy landecker megirigyelte a többiek pucérkodását). maura annyira bizonytalan magában, hogy egy már sandább nézéstől is megzuhan (sonya walger kaphatott volna combosabb szerepet is). josh-éknál a volt szeretőből van családi perpatvar. ali-nál viszonylag nyugi van, de nála meg megint előjött a dekadens weimar-i berlin flashback-ben, amiről eddig nem írtam, mert nem tulajdonítottam jelentőséget a kis bevillanásoknak, de úgy tűnik, hogy fontosabb szerepet szánnak ennek a szálnak is. ($$01.23.)

„does she have a pussy pussy?”

család, gyerek, iskola -logikus sorrend, ezeket vizsgáltuk meg ma egy kicsit jobban. mert azért gyanús, hogy háromféle iskolában is jártunk ma, mind a három pfefferman gyerek köré épült egy sulis jelenet. sarah továbbra sem találja a helyét, viszont nem is biztos, hogy szüksége van egyáltalán emberekre, ha ilyen jól el tud élvezni csupán a képzeletére hagyatkozva... josh-nak az apaság mellett a házasság kérdésével is meg kéne küzdenie, és minden egyes alkalommal a szívem szakad bele, hogy nem tudja, hogyan kéne lereagálnia bizonyos dolgokat a cuki rabbijával... ali meg csak ali, most épp nyakig beleveti magát a leszbikusságba -kíváncsi leszek, hogy ez meddig lesz tartós... ($$01.22.)

„turns out i love the flavor of lost lesbian wedding dream cake.”

maradunk a parti-vonaton, ez most épp egy medencés-buli a családi háznál, zenekar-bemutató jelleggel, de mindegy is az alkalom, a lényeg, hogy elszabaduljon a káosz. meg is érkezik a baj menetrend szerint, nem zártuk még le ezt az elszabott frigyet. de vannak egyéb lélek-zűrök is, amiket rendbe kell tenni, ali újra barátkozós hangulatban (és gaby hoffman ismét elveszítette a borotváját), és az anyu/apu viszony is egyre bonyolultabb (volt-e már szexibb időskori erotikus jelenet...?). ($$01.22.)

„there is no bride side and groom side. there... bride side and bride side. you know what i mean. just sit anywhere.”

hiányoltam az esküvőt a fináléból, hát most töményen megkaptam -a világ legfurcsább esküvőjét... mármint nem a leszbikus párra vagy a csupa fehér ruhákra gondolok, hanem arra a pillanatra, amikor sarah-ban eltörik valami, és a nagy napból rémálom-nap lesz. és mindezt erőteljes rendezéssel támogatta meg jill solloway, hogy aztán még fokozza az összeomlást. de azért látszik, hogy van szíve, mert egy csodálatos mozgó-kamerás zárással búcsúztunk mindenkitől. furcsa volt ez így kezdésnek, ahogy berántottak újra a nagy családi neurotikus káoszba, de tulajdonképpen nem baj, hogy felkavarták a dolgokat az évad nyitányaként. ($$01.21.)