soroló

„we’re just animals, howling in the night, ’cos it’s better than silence.”

na nehogy már 2 percre hozzák vissza indira varma-t - fakadtam ki néhány perc után, de megoldották ebbéli aggályaimat. örülök, hogy előkerült a kesztyű és a megtévelyedett nőszemély, mert átívelés-íze lett, sőt, azt is mondhatjuk így, hogy ez a rész is az egyik tagot helyezte a középpontba. de a sztori is jó volt, a visszatérés kitervelésével, a történettel - a valami nagyon sötét gonosszal odaátról. ráadásul még filozofálhatni is lehetett az élet legnagyobb kérdései felett: miért vagyunk itt és mi van ezután. kis életet lehetek a sorozatba is most. (+08.22.)

„i’m shagging a woman and an alien.”

a szavak ereje. a gondolatok hatalma. valahogy mindig vágyunk rá, hogy halljuk a kimondatlan dolgokat, aztán persze megijedünk, ha belelátunk az emberek fejébe. ehhez még hozzájön itt az idegen kultúrák megértése, és máris megvan a filozófiai alapja az epizódnak. a töris kezdés egy picit a nagy elődöt idézte, a japán-néni volt soros a csapatból való kiemelésre, kaptunk egy szép szöszi idegent, kicsit lelkizős, kicsit izgi, nem kell több egy lusta lazítós délutánra. (+08.22.)

„no other race in the universe goes camping. celebrate your own uniqueness.”

kizavarták a srácokat a gyönyörű wales-i tájba egy kis horror-mesét játszani. szépen pipálhattuk ki a klasszikus elemeket, a csatornának köszönhetően nem volt gond a gusztustalanság-faktorral sem, és persze csak a végén láthattuk meg a gonosz igazi arcát. mert nem csak az űrlények okoznak galibát itt a földön, a legnagyobb állat úgyis mindig az ember lesz. (bírtam a csapat-dinamikát a kemping-előkészítés alatt, ilyenből kéne még több.) na, megyek hannibal-t nézni... (+08.21.)

„somehow children and the spirit world, they go together.”

hogyan lehet visszapofozni a realitásba egy fantasy alapú történetet? tegyél bele egy kurva pedofilt... merthogy ez most nem scifi volt, hanem egy feltúrbozott rém-pánpéter, felnőttesen, a jó elbukik, a gyermek elveszik, nincs is a való életben sem happyend. jól játszottak a tündérekkel és jól játszanak velünk is, hogy ennyire felkeltik az érdeklődést jack kapitány múltja iránt. ...és még azt hitte az ember, kiválasztottnak lenni jó dolog... (+08.21.)

„the upgrade is incomplete.”

kár, hogy átvették az anyasorozattól azt a szokást, hogy lelövik a poént már a címben... igaz, hogy ez nem igazi cyberman volt, hanem a felnőtt verzió, csupasz testfelülettel és nagyobb cicikkel... hjaj, mennyi hülyeségre képes az ember a szerelem miatt, szoktunk viccelődni a rózsaszín köddel, de valahogy tényleg más funkcióban dolgozik az agy, a realitás komoly akadályokba ütközik. jót tett az epizódnak a klausztrofób egy térbe zárás, itt is lehetett futkározni, csak intenzívebben, több feszültséggel. ugyan akkor volt szíve is. élő. még egy kis upgrade, és rendben leszünk... (+08.20.)

„the scarlet pimpernel of splott.”

érzelmeket manipuláló gép? persze, hogy az érzelmekre megy rá a rész. ettől mondjuk csak közepesen izgalmas szintet tudnak létrehozni, de azért vannak jó pillanatai. elsősorban jack kapitányhoz és a lőgyakorlathoz kapcsolódóan. de a többiek is kezdik megkapni a pillanataikat. csak hiányzik a doktor játékossága... (+08.20.)

„you’ve travelled here to feed off orgasmic energy?”

tudtam én, hogy ez is nyomozós sorozat lesz -csak itt űrlények gyilkolnak, de az alap sémák itt vannak. elkezdték tágítani a határaikat, gyorsan be is dobtak egy szex-alient, hogy felnőttesebbnek látszódjék a cucc (lásd még: dugás a wc-ben, lány/lány csók). de nyugodt szívvel engedélyt adok, lehet tombolni, amíg jólesik. csak a dw rajongó gyerekek ide ne tévedjenek... egyébként nem lenne nehéz tovább keményíteni, csak szabadon kéne ereszteni jack kapitányt és az ő 51. századi stílusát... (+08.20.)

„-there’s a rift in space and time running right through the city. the weevils didn’t come in a space ship. they kind of just slipped through all sorts of things get washed up here, creatures, time shifts, space junk, debris. flotsam and jetsam.

-sounds like cardiff, yeah.”

gondoltam, hogy alibiből kell majd kiraknom a pilot-feliratot, mert az átfonódás miatt ez csak formalitás lesz, de igenis újonc-hangulata volt. elsősorban a klasszikus formulának köszönhető ez, amikor egy új arc segítségével magyarázzák el a dolgokat, ugyebár. néhány utalás persze volt a fősodorra (miért a halhatatlanság pölö), de azt elfelejtették megmagyarázni, hogy jack kapitány hogyan került ide 200001-ből. jó lesz ez, nem baj, ha szabad káromkodni, szabad vérezni, szabad a szerelem. reméljük azért nem mindig megyünk el csi cardiff-ba. ja, és enyjebejnye, hogy ily’ botor módon elpazaroltak egy nagyszerű angol színésznőt. (+08.19.)

„i’m an angelic swiss army knife.”

jó nyomasztó hangulatot kevertek ki nekünk a készítők ide, a végére. és nem csak a holtak miatt érezted ezt, hanem neil is sokat hozzátett, valami egész magasfokú volt az a megszállottság, amit bemutatott. (az elkövetett gyilkosságért még számolunk, haver!) aztán ráfordultunk a tényleges végjátékra, egyre pörögtek az események fel fel fel, visszatért a zenetéma a negyedik rész végéről, én meg az öklömet csócsálgattam. szépen körbezártunk a bevásárló-központtal, a látomással. azt kell mondjam, még azon is meglepődtem, hogy győzelem lett (ilyen írói munka mellett nem csoda...), de persze happyendről csak az amerikaiak álmodhatnak... ha egy ilyen befejezés után a bbc-nél nem bólintanak rá egy újabb évadra, ehhh, bele sem gondolok... (**01.06.)

örül az ember, amikor biztos kézzel, vakon beválaszt, és nem csalódik... bár szép fokozatosan nyert meg magának a sorozat, de szokás szerint, ha visszagondolsz, kellett az az építkezés az elején, hogy aztán izgulj a karakterekért, amikor már felpörögtek az események. egy kis türelem kell, ennyit tudok csak felhozni ellene, és azért valljuk be, ez kurva kevés... megugrotta a mindig magas angol minőségi lécet, jól nézett ki (főleg a második fele volt tele zseniális beállításokkal), hibátlan volt a score-ja, a színészek hozták a kötelezőt (jól felfedeztem magamnak natalie dormer-t, akit így már kedves ismerősként üdvözlök majd tavasszal a game of thrones s2-ben), merészen oldottak lüke angol humorral, és persze a párbeszédek is nagyon rendben voltak. és ott volt az az egyedi természetesség íze, ami a legtöbb tengerentúli műből hiányzik, és amit én annyira keresek mindenhol. bátor, izgalmas, szerethető, mire vársz még, ha nem vagy rosszul a természetfelettitől meg a vicces akcentusoktól, 6 óra színvonalas szórakozás vár rád. nem lenne szívem ’nagyontetszett’-nél kevesebbet adni. ha valami csoda folytán kiadják nálunk, ott lesz a helye a polcomon. nanu-nanu.

(update: állítólag nem volt rá elég pénz, ezért nem kértek belőle több részt, pfff...)

„my boyfriend’s dead, and you’re a library monitor?”

az elején azt gondoltam, ez lesz a sorozat ’birodalom visszavág’-ja, a gonoszok szép összeszedett támadásba kezdtek. aztán váltottunk kicsit, a suliban már erősen a ’faculty’-ra hajaztunk (ez inkább dicséret, egyik legjobb tini-ijesztgetés ever) -persze zombikkal helyettesítve az űrlényeket. de a végére újra visszatértünk a hőstematikához, csak meglett az ellenszer a dögök ellen. és persze a konklúzióra ott a nagy terv, ha már a jók nem voltak eddig tökéletesen jók, hát most itt a lehetősség kijavítani minden hibát. (mellékszálként megkaptuk a szöszi sarah átváltozását, ami nem csak a pucérkodás-faktor miatt volt érdekes...) (btw, az is érdekes téma, hogy egy anya hogy’ fogadja el a fia különleges mivoltát. de még ezer ilyet tudnék írni...) (**01.05.)

„superman is dead.”

ha azt nézzük, hogy hősünk állapota csak erre a részre korlátozódott, akkor mondhatjuk, hogy ez egy mellékvágány volt, egy filler, de ha még ez így is lenne (lófaszt!), akkor is hűha és milliószor hűha... persze alantas, ahogy a vége-nagyjelenetben hat ránk az egész (feszültségestől, zenéstől, mindenestől), hisz’ tudjuk, hogy ez csak alkotói szándék, mégis teljesen magával sodor, idült vigyorral az arcodon bazdmegolsz bőszen. egyébként sem lehet filler, hisz’ sokat megtudtunk a gonoszról (jó sorozathoz mérten nem simán gonosz ő, szomorú a története), és teljesen logikusan elindul egy kettős-ügynök-játék is. közeleg a háború, és ha annak is ilyen intenzitása lesz, mint amit itt most töményen az arcunkba kaptunk, akkor szépen kerekedik majd a dicséret a végén... (ja, és sohase’ utálj egy karaktert, mert később még fontos lehet. ugye, sis’...?) (**01.05.)

„i... grow wings when i ejaculate.”

máris nehézségekbe ütközik a két élet összeegyeztetése (nő vs mission, meg a sis’ száj-beolvasztás, hehe). egyébként aranyosan van felskiccelve a magánélet, a romantikus reggel, a szüzesség elvesztése (a jótanács megfogadandó: ne agyald túl, csak kefélj! tapasztalatból megerősítem én is...) persze a főszálon is érdekesen alakulnak a dolgok, itt a többi fényhozó, fejlődik a gonoszunk szépen (ex-skins gyülekezőhely a sorozat...?), még egy kis ghost-hommage-ra is futja. a vége meg... még kapkodom a levegőt, várj... percek kérdése, és megtudom, milyen bátrak az írók... gyertek csak velem... (**01.05.)

„that means saying goodbye to my old life.”

jól végigmegyünk a stációkon, ahogy a félénk fura fiú hőssé transzformálódik, és közben átgondoljuk a régi élet (+család) vs hősi élet témakört is. közben csepegnek újabb infók a holtakról, de inkább a karakterekkel foglalkozunk, ahogy egy jó sorozathoz illik. a sulis meg a bénán-csajozós részeknél tiszta skins-feelingem volt (nem csak a színészek meg a kiejtés miatt), ami nem is baj, úgyis heteken belül jönnek vissza azok a srácok is, fokozzuk csak a várakozást! minden vicces karakternek jár némi drámai momentum, nem csak starwars-os dumák... (btw, ennyi humort sose mernének egy amerikai kvázi horrorba beletenni. this is england, dudes...) (**01.04.)

„i’m a ghostbuster!”

the british invasion is commin’... elérkezett az ideje a régóta tervezett angol sorozat-dömpingnek, és úgy érzem, nem volt rossz kezdésnek ezt választani. hozza a szokott hangulatot (és akcentusokat), jó az operatőri munka és a zene (persze, ez amerikai társairól is sokszor elmondható, de a britek mindig kicsit más ízűek...), van benne bőven lökött angol humor és filmes referenciák. örülök, hogy úgy vágtam bele, hogy semmit sem tudtam a sztoriról, úgyhogy tök véletlen, hogy az ahs után már megint egy szellemes sorozattal nyomulok. kicsit töményen kaptuk az alapinfókat meg a karakter-bemutatókat, de ez minden pilot átka, ugye. úgy néz ki, egy klasszikus 'a hős nem akarja a végzetét, de kénytelen beletörődni' típusú mesével van dolgunk. a kifejtés során majd kiderül, hogy a jobbik fajtából-e... (**01.04.)