soroló

„to w.w. my star, my perfect silence.”

banda-háború van kialakulóban, és ezzel csak a szokásosan zseniális nyitányban foglalkozunk csak? gonosz. bár most nem volt baj a feldobott szálakkal sem, csak mondjuk a ’gondosan találjuk ki, mit is hazudunk’ jelenet nekem egy pár perccel hosszabb volt a kelleténél. utána már hank-éknél működött, főleg, amikor előkerült a videó (tipikus, humorral vezetjük fel a komolyabb probléma kikerülését), majd a két férfiember ügy-átbeszélése is működött. tényleg eljött a múltkor kért atyai pofon ideje, jesse átcsúszott a nem tolerálható kategóriába a komoly üzlet-emberek szemében. várható volt, most egy kicsit aggódunk érte. hogy jöjjön meg az esze... (++07.01.)

„attitude adjustment.”

az ott egy blackeye? hát perszehogy egy blackeye, hát nem emlékszel az előző részre? tegnap este nézted... így kezdtem a részt, de hogy miről tudnék írni ezen kívül...? kár, hogy az ’if i had a heart’ már véglegesen a vikings-hoz kötődik nálam, mert itt is felfedezhettem volna ezt a nagyszerű dalt. illet is jesse megborulásához, a srác már vészesen a ’leszarom’ fázisban van, illene már kiosztani neki egy/két atyai pofont. igaz, az ráférne hank-re is, hogy kijöjjön az apátiájából (a kedves hazudozó feleségéről már nem is beszélve). és akkor ott volt még a white-család, akik elég jól menedzselik a pénz legálissá tételét. jó páros ők, akárki akármit mond. az apró lépések meg haladásnak minősülnek… (++06.30.)

„can’t get more dependable than a wheel gun.”

mindenki elfoglalja magát. van, aki köveket ásványokat gyűjt. van, aki mindent számításba vesz egy leendő üzletnél (csak az emberi tényezőt nem). van, aki komoly elhatározásra jut, hogy változtasson a főnök/beosztott viszonyon (csak nem gondolja át rendesen, hogy milyen védelme lehet ennek a bizonyos főnöknek). és van, aki képtelen a fejében lévő gondolatokkal együtt élni, így mindent megtesz, hogy kiűzze őket onnan, jöhet a drog meg basszus, a lényeg, hogy dübörögjön. a recept nem változott, idén is lassan kezdjük felépíteni az évadot. (++06.29.)

„everything comes down to following a recipe.”

olyan ez, mint a fény/árnyék játék -ahogy kezelik a csendes karaktereket a sorozatban. mert láthatóan félelmetesebbek, mint ha sokat beszélnének -ezt jellemzően most is meghagyták walt-nak a nagyjelenetben. mr.gus az egyik legkeményebb karakterré lépett elő a sorozatvilágok nagy panteonjában. és még a motivációja is megalapozott, példát kellett statuálnia, alacsony a hibatűrése, meg kiadhatta a felgyülemlett feszültséget a zöld sniccerrel. aztán megint jöhettek a lassan folyó részek, meg a vérről a ketchupra vágás. egy a lényeg, az ember szívesen oldódik fel ebben a hangulatban (ehhh, legrosszabb utalásos viccem ever, bocsibocsibocsi...). (kenny rodgers ftw!) (++06.29.)

„what is option b?”

tévedtem legutóbb -nem kell zárt helyiség, hogy bent maradjon a feszültség, ki lehet vinni a hihetetlenül tág új-mexikói tájba is, működni fog. bár kellenek a kellően kemény emberek is. tényleg durva, hogy ezt a maffia-tempót csak így lehet űzni, a mosoly alatt ott kell lennie a hideg kegyetlenségnek, nincs megbocsátás, minden, ami a gyengeséget mutatná, az eltörlendő. csak arra kéne vigyázni, hogy ne legyen túl okos, akinek az életére törsz. hogy ne legyen egy b-terve. szegény srácok, mibe keveredtetek... ez tipikusan az a befejezés volt, aminél veszel egy levegőt, hogy anyázd az írókat, de aztán inkább legyintesz, nem tudsz rájuk haragudni, túl ügyesek… (++06.29.)

van olyan, hogy mindig ugyanolyan minőségű az anyag, mégsem ugyanúgy hat egy-egy belövéskor. mert tudom és érzem, hogy mennyire erős a sorozat, mégsem enged mindig közel magához. eddig mindig akadt pár rész, ami kicsit mellément, nem akart a dráma működni, nem abba az irányba mentünk, ami engem jobban érdekelt volna. pedig ha erősek, akkor nagyon erősek, drámaian hozzák azt a spirált, amit annyira szeretünk az antihősös történetekben, ahogy megyünk egyre lejjebb és lejjebb. ha még ehhez hozzáveszem a teljesen egyedi vizuális megjelenítést is, akkor tudom, hogy ütős a cucc, de akkor is van az a pár trip, aminél meg azt mondtam, hogy hát-hát, azért volt már ennél keményebb polkolra-szállásom is. és már nagyon közel van az arany-lövés, csak még mindig a határon toporgunk. tetszett.

„no more children.”

zárj össze egy pár fickót egy konténerbe, az egyiket hívják mr.feszültségnek, és a néző máris zizegve fog fészkelődni a székében. egyszerű recept, de kell hozzá tudás, hogy hatásosan csináld meg. elképedve állok amiatt, hogy miket szednek elő régről, ez nem a cavinton-klub kedvenc sorozata (gondolok itt most a drogosnénire (aki milyen fun kezdést kapott már...), vagy a ricinre). arról is gondoskodtak, hogy a végén kellően odacsapjanak, ’ütünk! fáj? érzed? akkor kapsz még!’ (ez most elég rövidke lett, de tényleg nem akarok spoilerezni, mindenkinek magának kell megtanulnia a leckét, hogy a történelem ismétli önmagát...) (++06.29.)

„you are a wealthy man now. and one must learn to be rich. to be poor, anyone can manage.”

egyszer már húztam a számat, amikor túl isteni beavatkozásnak tűnt a találkozás a bárban, de azt az előző részben ki is beszélték az írók (ők is érezhették?). viszont most jött egy másik meglepő kapcsolódási pont, aminél viszont elégedetten bazdmegeltem, szépen építették fel, ahogy az új csaj elkezdett beszélni, és először csak gyanús lett, aztán egyre inkább kerekedett a szemed, szép játszma, legyőztetek. tetszik skyler átpozícionált szerepe is, sokkal érdekesebb (és elviselhetőbb...) így a karaktere. plusz az életszagúságot sem ártana dicsérni, mert bizony, tök jó, hogy sok pénzt keresünk, de azt bizony legálissá is kell tenni. (és hello, üdvözöljük a sorozat felénél. igen, kiszámoltam...) (++06.28.)

„you’re chasing around a fly and in your world, i’m the idiot.”

és ez az ember fog starwars-t rendezni nemsokára...? el voltam képedve a képi megoldásaitól, van benne tehetség. de az ötletes beállítások meg a vicces megőrülés és fejreesés csak a felszín volt, ami nem túlságosan takarta a lényeget. walt lelki válságáról van szó, egyszerre aggódik és van halálvágya közben (erre már az elmúlt epizódban láthattunk egy elég eklatáns példát). és nem gondoltam volna, hogy előszedik a halottlány témáját is újra, pedig kiállt azért, hogy a két szereplő viszonyát nagyban befolyásolja. ezért van az, hogy ők okosabb írók, mint én, hogy nem felejtenek lecsapni ilyen labdákat. hogy mennyivel jobb rendezők, arról már ne is beszéljünk... (++06.28.)

„your filthy drug money has been transformed into nice, clean, taxable income brought to you by a savvy investment in a thriving business.”

zseniális volt, ahogy a nagyüzemi reklámról átcsúsztak a nagyüzemi drog-előállításra az elején. az egész rendszer nagyon durván ki van találva, azt hiszem taníthatnák is gazdasági szakiskolákban, mint a terjesztés minta-példányát. egy drog-gyártó élete is monotonitásba fulladhat, hiszen egy gyár-ról beszélünk, jesse meg túl lázadó szellem, hogy ezt sokáig tűrje, de lehet, hogy csak nekünk akar konfliktusokat okozni. szép írói teljesítmény volt, hogy ennyi nagyszerű monológgal tömték tele az epizódot. csak ilyenkor sajnálom a másik színészeket, hogy csak ülniük kell és hallgatni, amíg a beszélő nagyot alkot... (++06.28.)

„hey, tell your douche-bag brother-in-law... to head towards the light.”

a jó drámákban nem elég egy epizód végére rakni valami ütős jelenetet, illik azt a következő részben levezetni. ezt kaptuk meg most, a család aggódását és némi walt monológot. csak az az egy bajom volt ezzel, hogy nehezen élem bele magam egy feleség érzelmi megrázkódtatásába, de nyeltem egyet a hisztik alatt. próbáltak valami feloldás-félét is nyújtani jesse küzdelmével az unalom nevű szörny ellen, voltak megmosolyogtató megmozdulásai. de a legérdekesebbnek most is mr.gus-t találtam, aki egyre feljebb tör, azt hiszem ezt hívják hostile takeover-nek az üzleti nyelvben. csak ez a hardcore verziója volt... (++06.25.)

„you’re my free pass... bitch.”

jól rászálltak az írók hank-re, annyi szent... a pánik-betegsége logikus, jól felépített, a düh-kitörése is. azt viszont egy kicsit sajnálom, hogy a csendes ikrek szálát már itt az évad közepén lerendeztük (azért a tanító célzatú fojtogatás-flashback is milyen kedves volt az elején...). mit számít egy bedagadt szem, aaron paul-ból még erősebb színészi játékot hozott ki, bár kellett ehhez az is, hogy michelle maclaren egyre közelebb és közelebb tolja az arcába a kamerát. walt barátsága rövid életű volt, ahogy arra számítottam már tegnap este, de ha ez kell, hogy a nagy páros újra együtt tevékenykedjen, ám legyen. (++06.25.)

„i love the lab. because it’s all still magic.”

az ember mindenben a rosszat látja? tök örömteli, hogy walt kapott maga mellé egy vele egyívásút, aki egyenrangú, aki hasonlóan gondolkodik, én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy mikor fog beütni a krach... azt hiszem sikerült kihozni a maximumot a lakókocsis szálból, a szokásos amatőr hülyeségek miatt igazán izgalmassá tették, nem fért volna el több feszültség abban az autóban. szerencsére csak verbális szemétségig merészkedtek el, bár kezdem kinézni ebből a sorozatból, hogy komoly tettek is lesznek itt, hogy megvédjék a produktumot. főleg, hogy ki lett adva a kilövési engedély hank-re, lesz még itt zúzás. (te, hé, volt egyáltalán skyler ma? ja, csak az elején. hümm, nem akarok következtetéseket levonni, jó rész volt...) (++06.24.)

„i need 200 pounds per week to make this economically viable.”

the history of an rv... jó volt látni egy ilyen mellék-sztorit a kezdeti időkből, azt hittem, azt akarják bemutatni, hogy hiába lohol hank ezen a szálon, a lopás ténye miatt nem lesz eredménye, de élve tartották aztán a dolgot. mr.rejtélyes csak elérte, hogy behálózza walt-ot, tudtam én, hogy van még a csibe-fasírton túl is valami ebben a fickóban, jöhet a brutál nagyüzem. meg a konfrontáció jesse-vel. talán elérték, hogy kezdjem megsajnálni skyler-t, az ügyvédnéninél meglepően emberi volt, zavarodott és kiszolgáltatott, erre pont most határozza el magát walt, csórikám... (++06.24.)

„it’s a cruel world, walt. grow up.”

különböző ember-típusokat figyelhetünk meg a kietlen új-mexikói síkságon. van a nagyon cool, aki annyira magabiztos, hogy annak a csapdájába fog beleesni hamarosan. van a ki nem mondott pánik-beteg, aki mániákusan ragaszkodik ahhoz az élethez, amit megszokott. és van a harmadik, amelyik először tombol, majd rezignálttá változik (az előbbi mindenképp érdekesebb, hovatovább viccesebb). remélem, hogy ez utóbbival, egy walt nevű egyeddel hamarosan elérjük a mélypontot, ahonnan már mindenképp vissza kell fordulnia, mert különben mind a nézők, mind mr.goodman igen nagy szomorúságot fognak érezni. (++06.23.)

„honesty is good. don’t you think?”

az jutott eszembe nem sokkal a rész vége előtt, hogy milyen furcsák a nézői igények. mert szeretnénk, ha a főhősünk újra badass lenne, sokkal szívesebben néznénk, mint ezt a fickót, aki oly’ kétségbeesetten próbálja menteni a családja romjait (új és új taktikákat bevetve, passzív/agresszív módszerekkel közelítve). ugyanakkor meg húznánk a szánkat, ha az egyszerű átlagemberből azonnal rosszfiúvá változna a karakter, nem lenne meg az építkezés íve. szóval a fene se’ tudja, hogy mit akarunk... az viszont tuti, hogy a karteles / bosszús / nagytételben üzletelős vonulat érdekes, a főszál meg majd hozzá koszolódik egyszercsak (az előző évadnak is hasonló volt a felépítése). (ja, és mennyire egyszerűek már a nők bosszúállás terén. vagy ez sztereotípia...?) (++06.22.)

„talent like that and he flushes it down the crapper. it’s like michelangelo won’t paint.”

azért néha cirógatják bryan cranston vígjátéki múltját -lásd ma is a másnapos ébredő jelenetet meg a házba való ügyeskedve bejutást, nagy mosoly volt mindkettőre a reakció. még mindig rágjuk magunkat a történtek miatt, walt kaparása szánalmasba csapott át, de a kedves felesége is a lehető legrosszabbul kezeli a helyzetet -még ha valahol meg is értjük a motivációit. lehet stílusosan is odavágni a családtagjainknak, jesse faarccal mutat ’fakjút’ nekik, na valahogy így. nem rossz/nem rossz az irány, de inkább a mr.gus rejtély izgatja a csőröm, sokkal nagyobb úr ő, mint elsőre tűnt. (++06.22.)

„the shittiest week since 9/11, okay?”

hello, a csi:miami stábjából keresnék valakit, szeretnék kölcsönkérni pár sárga szűrőt... titkon reméltem, hogy ugrunk egy kicsit az időben, letudva a családi morcosságot, mert elfelejtettem, hogy az írók nem csak a karaktereket szeretik kínozni, hanem minket is. sebaj, kárpótolt az elsárgásított mexikói vonal, amiről szokás szerint nem sok fogalmunk lehet még, de annyira baljós és homlokráncolós, hogy nincs ember, akinek ne keltené fel a figyelmét. pedig egy pillanatra azt hittem, hogy megvan, hogy miért kúsznak (gyakorolnak a határon való átjutáshoz), de rájöttem, milyen naiv is vagyok... a lélek-folyamatokkal sem lesz gond idén (sem), feszíti szét a belső feszültség hőseinket, mert oké, hogy jesse zen lett, de nem lesz sokáig így. főleg, ha még sokáig kapargatják magukban ezt a ’ki is vagyok én’-t. (++06.22.)

„my dad is my hero.”

mennyire jól fel volt már építve ez a medencés dolog...? bár biztos volt, akit idegesített, hogy néhány részenként kaptunk pár extra képet, és aztán akkor csapott a homlokára az ember, amikor meglátta a szomorú sorsú apuka munkahelyét. btw, jól ellensúlyozták jesse szerencsétlenségét, hogy az apai szemszögből is láthattuk a drámát. btw, aaron paul végre megmutathatta, hogy nem csak a lazasághoz ért, yo. btw, minden/mindennel szépen összefügg. mint amikor az új terjesztő megjelent a dea irodájában. vagy hogy tudod, hogy hiába lelkesednek a white családban a néhány dolláros adományoknak. úgy gondolom, hogy meglehetősen utálatos volt, amikor kiborult az a barna hazugság-löttyel teli bili, nem szeretjük nézni az ilyet, de mindenképp szükség volt rá, szét kellett robbantani a statusquo-t. gonosz manóként remélem, hogy ez egy új, kevésbé családbarát felállást eredményez majd... (és jonathan banks, mint mr.wolf? excellent!) (++06.20.)

van, amit tovább kell főzni, hogy tökéletes legyen... meglehetősen nehezen rágtam át magam az elején, előzékenyen maga elé engedte a többi sorozatot, kivárta a sorát. nem voltunk egy hullámhosszon, és nem is sikerült fenntartani az izgalom-faktoromat. de a legnagyobb küzdőszellemek nem adják fel ilyen akadályok láttán, hanem mennek és mennek előre -a távoli célt figyelve. a második felére már majdnem minden a helyére kattant. megemelték a vércukrom, jóllakatták a bennem élő kacagó manót, és sóval hintették be a könnycsatornáimat... (too much, sorry) egy jó szakács tudja, mikor talált rá a tökéletes receptre, és akkor már csak tartania kell magát hozzá -legfeljebb néha kísérletezhet a móka kedvéért. tetszett.

„to water on mars.”

egyszerűen nem tudom megérteni, sőt felbosszant a drogos gondolkozás. oké, túlzok, hiszen minden ember tud valamit a függőségről, tehát elképzelése lehet, hogy miért teszik azt a tudatmódosítóval élők, amit, mégis nehezen férnek az én egyszerű agyamba az ilyenek. és persze elérték azt is, hogy megutáljuk a csajt. jesse-t nem, mert ő csak egy szerencsétlen idióta, legalábbis nálam még beleférnek a hülyeségei. de. a végén a dráma tud működni, bár nem azért, mert annyira sajnálkoznánk a halálon, sokkal inkább azért, mert sejtjük, hogy ez milyen lelki folyamatokkal fog együtt járni hőseinkben. (csúnya dolog bevallani, hogy örülök, hogy kimaradtak a szülés kötelező kellékei...? díjazzuk már a klisé-kerülő magatartást. viszont azért ejnyebejnye jár, hogy a két apa épp ugyanabba a bárba tért be, nem elegáns...) (++06.20.)

„i know a guy who knows a guy. who knows another guy.”

giancarlo esposito-nak olyan jellegzetes feje van, hogy hiába próbálták rejtegetni és elmismásolni az étteremben, esélyük sem volt, welcome dude, passzolni fogsz te is ebbe a szép kompániába. ismét lépni kellett terjesztés ügyben, mert jesseboy erre láthatóan alkalmatlan (akkor mire is jó...?), és most még erre majd rátesz egy lapáttal azzal a kibaszott heroinnal. szépen behúzták egymást a szép feketével. talán nem valósul meg a legrosszabb sejtésem, és nem a titkos affér fele akarják elvinni a skyler-szálat. láthatóan eldöntötték, hogy nem kímélnek senkit, a lelkünket sem (gyerek öl az elején mondjuk, ugye). a türelmemet sem, mert a terveimet felrúgva az nem lehet, hogy ne mostazonnal indítsam a következő részt, nem várhatok holnapig, piszkok... (++06.20.)

„being that rock takes everything you got.”

asszem mindenkinek jobb, a srácok inkább főznek egy részben, mintha nem... láthatóan el kell magukat foglalni valamivel, különben agyukra megy az élet, a semmitevős mindennapok, a család, a csaj, a csendesség. és akkor jön egy kitörési pont... nem azt mondom, hogy unalmas volt a rész, mert voltak érdekes pillanatok, de igazán visszatérhetnének ahhoz, amiben a legjobbak. (őrjítő, hogy mindig csak belengetik a medencés drámát az elején, de csak nem akar eljönni az a pillanat, amikor el is jutunk odáig...) (++06.19.)

„a battery is a galvanic cell. it’s no more than an anode and a cathode separated by an electrolyte, right?”

feltűnt, hogy megérkezett michelle maclaren, tele volt az epizód szép képekkel és emberi pillanatokkal. a betegséggel foglaltuk keretbe a road-trippet, aminek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy nem menj idiótával a semmi közepére. amikor az égő generátorhoz cipelte az ivóvizes bödön, már én üvöltöttem hangosan a monitorral, hogy ’nenenenene’... hagyományosnak mondható a túra abból a szempontból, hogy közelebb hozta a két fő karaktert egymáshoz. meg persze kellett az a végtelen mennyiségű meth is a történet későbbi fordulataihoz gondolom... és még tanulhattunk is megint belőle. ejj, hogy én hogy utáltam mindig is a kémiát... (++06.17.)

„when the going gets tough you don’t want a criminal lawyer. you want a ’criminal’ lawyer.”

vártam már ezt a részt, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a hamarosan induló spinoff, ami az itt bevezetett új karakterre épül. hát vicces, ennyi alapján bizonyosan, mert egy ilyen társasághoz természetesen egy simlis zug-ügyvéd dukál, akinek lehetnek mindenféle zűrös ügyei. logikus egyébként, hogy behoztak egy jogi szakértőt is, ahogy egyre keresztapásodik el a sorozat, úgy lesz rá egyre nagyobb szükség. jaj, milyen kis idétlenül tudták rendezni ezt az egész ügyet hőseink megint... ami még tetszett, hogy bár nagyon cool volt a teknős-robbantás múltkor, azért átélni és túlélni nem lehetett ennyire mókás, és ezt jól ki tudták hozni hank karakterével. (++06.15.)

„the game has changed. the word is out that you are a killer.”

ööö, legbizarabb reklámozás ever, or what the fuck was that...? ti is tudjátok, miről hadoválok, a videoklippes kezdésről... és szerencsére az őrület itt még nem ért véget az epizódban. mert őrültség egy casting-ostól azt kérni, hogy szerezze meg danny trejo-t egy ötperces jelenet kedvéért... azt hitted volna, hogy elviccelik a dea határ menti tevékenységét, de aztán ütöttek rajtunk egy nagyot, még egy darabig keresem az állam, majd szólok, ha meglesz. talán tényleg megváltozott valami, talán tényleg szintet lépünk. tetszik, hogy walter ennyire tudatos, hogy át tudja gondolni, hogyan lehetne a legtöbb hasznot kihozni ebből a bizniszből. shit, még jesse esetlen szerelmi szála is szerethető volt. és akkor marad megint skyler anyánk a sor végén... (++06.14.)

„i ain’t no skank.”

phejj, mindig is undorodtam az ilyen emberektől, akik képesek mindent feláldozni a szenvedélyükre, leprában élnek, és erre kényszerítik az ártatlan gyereküket is. jesse ismét bizonyította az alkalmatlanságát a gangsztáskodásra, de legalább egy érdekes kalandot prezentált nekünk. most először volt ilyen, hogy teljesen külön szálon volt a két főszereplő? (jut eszembe, eddig áradoztam az ötletes kezdésekről, erre most kaptunk egy hagyományosat) walt-tal is elégedett voltam, mindig jó hallgatni őt a katedrán, és egész jól kezelte azt is, hogy az egyik titkának kiderüléséhez ilyen közel került. annak örülök, hogy nem lett nagy purparlé a dologból. még. (++06.11.)