„to water on mars.”
egyszerűen nem tudom megérteni, sőt felbosszant a drogos gondolkozás. oké, túlzok, hiszen minden ember tud valamit a függőségről, tehát elképzelése lehet, hogy miért teszik azt a tudatmódosítóval élők, amit, mégis nehezen férnek az én egyszerű agyamba az ilyenek. és persze elérték azt is, hogy megutáljuk a csajt. jesse-t nem, mert ő csak egy szerencsétlen idióta, legalábbis nálam még beleférnek a hülyeségei. de. a végén a dráma tud működni, bár nem azért, mert annyira sajnálkoznánk a halálon, sokkal inkább azért, mert sejtjük, hogy ez milyen lelki folyamatokkal fog együtt járni hőseinkben. (csúnya dolog bevallani, hogy örülök, hogy kimaradtak a szülés kötelező kellékei...? díjazzuk már a klisé-kerülő magatartást. viszont azért ejnyebejnye jár, hogy a két apa épp ugyanabba a bárba tért be, nem elegáns...) (++06.20.)
