soroló

„the widowmaker.”

micsoda reunion! és kellett is már ide egy adam baldwin típusú karakter, hogy segítsen tököket növeszteni castle-nek. kedvenc morgósunk hozta is magát. még ha az írók elő is szedték az összes klisét a kézikönyv  ’kemény és szabályszegő zsaruk’ bekezdéséből, jöhetne egy spinoff a karaktere köré. bár ezt a részt is majdnem tönkre tették a permanens beckett-hisztivel, adam miatt megbocsátó vagyok. …vagy lehetne valami komolyabb átívelős banda-háború is. zoli, bilibe lóg a kezed... (**05.01.)

„the british seal”

úgy belenéznék az írók fejébe, hogy miért gondolják azt, hogy ez a beckett/castle-keringő jó így, és ami még fontosabb, miért gondolják azt, hogy a nézők ezt igénylik... és még direkt rá is játszanak, folyton erről beszéltetik a szereplőiket, utalgatnak, mennek a nagy nézések. és hoznak be kúró-partnereket, akik mindig a legrosszabbkor tudnak betoppanni, őrjítő. ja, megoldódott közben egy nemzetközi konfliktus is... ha a very british akcent fickót nyomozás céljából itt tartják még, az ok, de ha csak kate ágyát melegítené, akkor fuck you mates... (bocs, feldühödtem.) (**04.24.)

„to sin by silence when we should protest makes... cowards of men.”

végre egy érdekes ügy, érdekesen tálalva. jó volt, hogy különböző nézőpontú flessekből rakhattuk össze hőseinkkel együtt a teljes képet a robbantás kapcsán. volt pörgés is rendesen meg csavar is. még a kis alexis-ezés is aranyos volt. erre majdnem elrontják ezzel a tudja - hogy tudja - hogy tudja hülyeséggel. most heteken át fog durcázni majd castle? comeon... ja, és mindig is tudtam, hogy a törtető média-ipari szakmunkások veszélyesek. (**04.23.)

„a faux-dette”

több minden eszembe jutott a rész nézése közben. például: több néző marad-e a sztár-táncolós felvezetésből, ha itt egy táncos műsor adja a hátteret. vagy: vajon hány sztrip-klub van az egyesült államokban, és azokban vajon milyen gyakran bukkannak fel nyomozók. csupa lényegtelen dolog, de ha nem képesek lekötni, kalandozik a figyelem. pedig a személyiség-cserés vonal még rendben is lett volna, csak... kedves kate és rick, tessék végre felpörögni jobban! (**04.10.)

„everyone needs a fairy tale.”

ehhh, pedig reménykedtem, hogy végre egy kreatív sorozat-gyilkos, elmerülünk a mese-szexes szubkultúrában, ahol castle ragyogó arccal fog lelkesedni, erre egy sima tudommittettél-típusú bosszú-históriába fordultunk, le is lohadt a lelkesedésem... a nagyi-féle múlt-darab analógiáját értettem, de hogy hőseink a titkok robbanásáról elmélkedjenek, nekem ez újra túl didaktikus. nem értem, miért érzik mostanság szükségességét az írók, hogy kiszóljanak nekünk... inkább csak mesélnének... (**03.13.)

„world war iii, why?”

pedig nem akartam csalódni... de már a nyitó-jelenetnél szenvedtem, tök felesleges volt perceket fecsérelni a menekülésre. az alapötlet még mindig tetszetős, minden elméletiségével együtt (egy kislány halála láncreakciót indíthat el), de megint kamu-tech-dolgokba borítottuk, ráadásul az okos cia-seket castle simán leiskolázta, hahó. aztán jött a tégla van köztünk (kábé két lehetősség volt a kilétére, ki is játszották mindkettőt...), a badguy az goodguy fordulat, és még nem is ezek miatt fogtam a fejem... képesek voltak beleírni a magyarázkodást, hogy miért nem hozzák össze a főhősöket! plusz még bedobták a castle-apu rejtélyt, nincs még elég csócsálnivaló a sorozatban... hát kár, de ez félrement... valaki bedobhatna egy kappuccsínó-bombát az írói szobába végre. (**03.05.)

„you only had to knock over one domino, but if it was the right domino, the rest would fall.”

elértünk a szokásosnak mondható éves eventhez, a duplarész első feléhez. amit azért vártam, még ha meg is kopott a sorozat felé irányuló szeretetem. most is nagyban gondolkoznak az írók, volt már fbi meg terror-elhárítás, idén a cia volt a soros a kooperációban, megy is a tech-demonstráció, castle egy bourne-movieban érezheti magát, plusz itt van még jennifer beals is, akit talán még sosem láttam ilyen gyönyörűnek, beckettnek van is oka féltékenykedni. és ha egyszer felüti a fejét a féltékenykedés... akkor söpör végig a teljes csapaton. szóval nagyban játszunk, az egész országot döntenék romba a gonoszok, hullanak a népek már most. a cliff meg... ehhh... „napersze”, ez volt a reakcióm... és akkor lássuk, mire jutunk a második részben, eddig a humor/akció arány rendben van, csak így tovább srácok! (**03.05.)

„she was worth every punch.”

na, ha van valami, amivel le lehet venni a lábamról, az a noir, úgyhogy ugráltam örömömben az egész rész alatt, zseniálisan hozták a hangulatot, a kliséket, a hanghordozásokat. nathan hangja arra termett, hogy ilyen narrációkat mondjon fel. de ha kivesszük ezt a castle-éhoz hasonló idült lelkes mosolyt, akkor mi is marad? némi nyomozgatás a jelenben egy aranyos csavarral, és mark pellegrino, akinek örülünk, bárhol is tűnik fel -nem is értem, hogy nem bír megcsípni egy masszív főszerepet. de csitt, ne foglalkozzunk a törékeny gyengeségekkel, amíg oly’ keserűen sír a szaxofon 1947-ben. amitől érzem jól, hogy a lelkem elveszett. (**03.04.)

„keeping up with cappuccio”

hát itt mindenki szereti a kutyákat? én mondjuk macska-párti vagyok... a végére egész csavaros ügy lett, a kutya-showtól a paparazzikon át jutottunk el a drogig, ügyes. meglepett, hogy a stárt így lecsupaszították (nem úgy...), espo végre új szerelmet találhatott. egy kis kéz-simivel a főpárunk is hozzájárult a romantikához. nana visitor meg vicceskedhetett a kutya-pszichológus szerepben. (**02.14.)

„a scandal about a prominent, powerful new yorker.”

hát ez a politikai paranoia thriller hangulat meg honnan jött? sulykolva lett szépen, hogy nagyon gonosz hatalmas emberek vannak a háttérben, akiket jól elő lehet majd szedni átívelés címén. a mayor-rel behozott személyességi szál castle-lel lehetett volna erősebb is. igaz, hogy szerintem így is túlvitatkozták beckett-tel a dolgot kicsit. az elfogott személy nem volt nagy meglepetés (megint túl kevés volt a jelölt). ja, és castle lehetett volna lelkesebb is a sex-phone-központban. legközelebb viccesebbek leszünk, ugye? nem kell (a) the killing babérjaira törni... (**02.04.)

„jason bourne”

tombolnak a hormonok! nem elég, hogy nők százait csábító halott ügyében folyik a nyomozás, és eközben még csajozási tippeket is kapunk, de a srácok sem bírnak magukkal. esposito féltékenykedik, alexis szerelmes egy ruhába és egy ifjúba, ryan szenved (azaz éhezik és házasodik), castle meg ontja magából a szóvicceket és elméleteket. csodálom, hogy beckett csak mosolyog az egészen és nem őrül meg. na jó, néha elereszt némi cinikus félmondatot. a rész vicces volt, ez a fő, úgysem a nyomozás miatt nézzük. (**01.24.)

„we should seriously consider joining the circus.”

a rész eleji kényelmetlen fészkelődésemet betudom a kialvatlanságomnak (minek néz az ember egyhuzamban három nfl meccset egy este/éjszaka...), mert a végére már egész megbékéltem az epizóddal. kicsit megbolondították a bele-a-közepibe-kezdést ezzel a ki-mire-emlékszik-fordulattal, szépen csavarodtak és gördültek az események, pukkantak a verbális poénok. azt meg le se kell írnom, hogy az összezártságot a kapcsolatok kapirgálására használták (esposito-ékról sem felejtkezünk el). az utolsó percekben végig azon gondolkoztam, vajon hogyan instruálják a cicákat...? (**01.02.)

„everyone in this city is a potential target.”

ismeritek a mantrát -komolykodós epizód, alacsonyabb tetszési index... ami azért ciki valahol, mert máskor meg azért sír az ember szája, hogy miért nincs karakterizáció a nyomozós sorozatokban, erre tessék, itt épül beckett a szemünk előtt (sőt, esposito-nak is vannak pillanatai), és mégsem tudja igazán szeretni a dolgot. oké, az ep végére már belejöttem, mikor némi feszültség is felbukkant a central park körül. meg volt már olyan nem humoros castle-rész, amikor letettem a hajam, de valahogy idén nem működnek ezek. vagy velem van a baj... (*12.01.)

„did you think i was gonna pass up a road trip to the boardwalk empire, the east coast epicenter of dancing, gambling, showgirls, and sin?”

jó ötlet volt kiruccantani a srácokat, az elvis-kinézetek zúztak (kár, hogy lelőtték az elején a fordulatot...), richard burgi is jól illet ebbe a kemény világba (btw, kedvet kaptam némi ’las vegas’ nézéshez, de nem zoli, nem, vissza kel fognod magad!). kipróbáltuk, mit ér a két hősünk egymástól elválasztva, így vastagodott a főnöknéni szerepe. ja, és alexis is kapott egy mellék-szálat. egész jó volt... (*11.23.)

„i don’t have any training in hostage negotiations”

hmm, érdekes dolog ez -ha nem változtatnak az írók a szokásos formulán, akkor unatkozunk, ha kísérleteznek, akkor meg húzzuk a szánkat, hogy miért nem olyan a rész, ahogy szeretjük... most hanyagoltuk a sima nyomozást, ehelyett túszos-diehardos feszkót kaptunk, ami valahogy idegen volt a sorozat világától. vagy ez csak a már vázolt rajongói reakció volt, mert a második felétől már elkezdett működni az epizód. igaz itt már volt hagyományos együtt-gondolkozás, meg beckett-nézések. ...felemás, egy fan meg nem éri be ennyivel... (viszont kaptunk sok nagyit, alexis-babának meg tessék egy jó faszit írni...) (*11.07.)

„america’s most accomplished ghost hunter”

szerintem már eleget hangoztattam a halloween-utálatomat (és nem, nem azért, mert amerikai ünnep, fújfújfúj, csak szimplán hülyeségnek tartom...), de ha minden sorozat így tisztelegne, akkor egy szavam se’ lenne. tele humorral, utalásokkal, classic horror moment-ekkel, jó párbeszédekkel, együtt-gondolkozásokkal. és mindenki a szerepének megfelelően reagált a természetfelettire is. ilyen egy működő és szórakoztató castle-epizód. írók, vélemény...? (*11.03.)

„fist of capitalism”

feltűnt macskanő a színen (serena kaye, mi? kaccsint...), hogy felkavarja kicsit a szerelmi állóvizet. én tudtam ennek örülni, a rajongókhoz képest jobban viselem a ’szeret-nemszeret’ nyűglődést, sokkal inkább, mint a múltheti műdrámát... de egyébként is, jöhetett elő castle sármja és flörtjei, beckett féltékeny arcain is kuncogtam eleget, macskanőnk kívánatos szöszi milf volt... már csak arra kéne vigyázni, hogy ne egy vámpírt kasztingoljanak gyilkosnak, mert így nem volt kihívás a kitalálósdiban... (*10.24.)

„glock-17”

lehet, hogy sekélyes vagyok, de ha így kilúgozzák a humort a sorozatból, akkor egyáltalán nem tudom élvezni. az még rendben lenne, hogy ki akarják emelni ryan-t, építeni kicsit, de nem ez a megfelelő mód. pedig lett volna benne spiritusz, jobban elmerülhettünk volna a kínai maffiában. vagy ha már vissza akarják hozni a tripplekillert, akkor tegyék rendesen... és a végén még a rómeó és júlia-analógiát is elrontották... azt hiszem, nem tetszett a rész... (*10.21.)

„ambrosia project”

az lett volna az igazi nagy szám, ha végigviszik az ügyet az áldozat teste nélkül... de így sem volt rossz, krionikával, titkos kísérletekkel, fej-poénokkal. először nyűgnek éreztem alexis drámáját, de aztán jól jöttek ki belőle az írók a kudarcról való tanulással. azok az írók, akik a végén bemutatták, hogy ők igenis romantikus lelkek... (*10.12.)

„dirty harry with a sword”

brian michael bendis behálózta az írókat? ügyes marvel/disney árukapcsolás? leszarom, végre egy epizód, amiben minden megvan, amiért megszerettem a sorozatot, laza volt, tele jó beszólásokkal, popkulttal, vigyorral és... szóval értitek... jelenleg megelégszem ennyivel... meg azzal a 17 másodperccel, ami a lelkizős átívelésre jutott... (*10.02.)

„too much blood”

végig az volt a fejemben, hogy ’túl kell esni, ezen most túl kell esni’... lerendeztük a finálé keltette hullámok egy részét, más szálakat nyitva hagytunk, jók lesznek még később is, megismertük az új captain-t, és persze hőseink viszonyában helyreállt a statusquo... ja, és mellesleg megoldódott egy gyilkosság is... cseppet sem szerettem, jövő héten kíváncsi leszek az irányra. mondjuk ’stana & nathan’ miatt így-is-úgy-is kitartanék... (*09.26.)