„in relaxed-fit domestic denim? i’m sorry, is this a costume party, and you’re going as 1994? would you be a peach and bump this, please?”
valahogy az elmúlás közelében gyakran kerül ilyen hangulatba az ember, lecsendesedik, és visszagondolja a múltat. és ha rendszerezte magában a dolgokat, akkor már könnyebben zárja le az élete egy fontos szakaszát. engem nem zavar, hogy ma emiatt kevésbé lehetett nevetni (kivéve barney okításain), passzolt ide ez a szomorkás hangulat és a megható szimbolizmusok. (és továbbra is puszi azoknak, akik visszajönnek, akár csak egy két perces helló kedvéért.) (++02.05.)