soroló

„death is not a defeat, but a cure.”

csak látszólag kaptunk három külön vonalat, azért volt reflektáció itt bőven, elég csak a nőre gondolni, akinek megváltás lenne a halál, és a nőre, aki megváltásként osztogatja a halált. igen, sosem volt vidám a sorozat. ami meglepő, hogy négy rész telt el az évadból, és will már mennyi mindenre emlékszik vissza a kiesett időből, sőt, a sikeres bogár-ültetése nyomán már követője is akadt, valószínűleg nem hosszabb távon... persze vannak analógiák, amik annyira absztraktak, hogy komolyabb aláásást követel a felismerésük -például már negyedik rész óta nézzük, hogy will horgászik a patakban... ma sikerült még jobban elidegeníteni a zenével, jövő héten még kelletlenebbül fogom elindítani a lejátszás emiatt is... (++03.27.)

„faith in any sort of legal justice has never been any more comforting than a nightlight.”

oké, hogy logikusan következik a történetből, de azért nem gondoltam, hogy bírósági drámává alakulunk ma át. nem mondom, hogy rossz volt, mert jócskán akadt működő jelenet és momentum, de nem voltam formában, az álmosság és a görcsölő lábak nem segítettek az élmény befogadásában. vagy will szenvtelensége, ahogy tűri a megpróbáltatásokat. arra viszont felfigyeltem, hogy mr.crawford is meglehetősen hangsúlyos volt ma, akár a magánéleti utalásai, akár a bűnbánó beszéde okán. a rész jellegéből adódóan sokat utalgattak visszafele, és újra itt volt a visszatekerős trükk is. a széles mosoly vágásakor azért megint elgondolkodtam, hogy vajon hogy került ez a sorozat network-tévére... (++03.18.)

„larry, just tell him i need to reschedule because i am trying to fix my bee hole disaster.”

azt hiszitek, hogy a berlini fal egy pillanat alatt omlott le? hogy a keletiek és nyugatiak nem mutogattak egymásra? nem tudom, hogy volt-e olyan erős személyiség az egyesítők között, mint leslie. de jó látni, hogy a városházán nem csak ő emelkedik az átlag fölé. kevés az olyan ösztönös biznisz-man, mint tom, és kevés az olyan jó apa, mint ron fucking woodwork swanson. (++03.16.)

„hey, leslie, who cares? they’re old people. they eat, they sleep, they complain, and they watch family feud. oh, my god, i wanna be an old person.”

ennyi idő kellett, hogy donna és larry bekerüljön a főcímben? pedig most is mennyit röhögtem a leslie-t helyettesítő romantikus mackón. de persze a többieken is nagyszerűen szórakoztam, a véleményét kőkeményen megíró ron-on, a lelkes fiatalok láttán elérzékenyülő leslie-n, és a meglepődött arcot vágó ben-en. de most őszintén, volt már olyan, amikor nem szórakoztam fergetegesen a sorozaton? mert én nem emlékszem... (++03.11.)

„craquelure. it’s french for the cracks that appear on an oil painting as it dries and it becomes rigid with age.”

egy erőteljes gyomros az elején, megérkeztél a világomba. aztán a továbbiakban sem kíméltek minket. talán most először láttuk annak teljes bizonyítékát, hogy hannibal emberi testrészből készít íncsiklandozó étkeket. valahogy nagyon van érzékük ahhoz, hogy fájdalmasan szépen mutassák meg az elképzelhetetlen borzalmakat. ahogy az emberi testekből leképzett írisz tükröződik az emberi szemben, például. aggódhattunk a tavaly év végi zárás után, hogy megfosztódunk a will és hannibal közti párbeszédektől, de itt vannak, még a vizelési távolságot sem tartják be... bár ma inkább az ügyre koncentráltunk, megvoltak a beleélések is, azért jutott kiemelkedő színészi játék most is, gillian andersont kell kicsit kiemelni a sok erős pillanat közül. (már lement 14 rész, de csak most tűnt fel, hogy a dekoratőrnek mekkora szerepe van, cseppet sem mindegy, hogy meddig húzza be a függönyt, vagy milyen lámpát tesz két karakter közé, mennyit számít az összkép...) (++03.09.)

„a japanese art form that honors the taste and aesthetic of what we eat.”

ha van valami, amit elértek az első évaddal, akkor az az, hogy nem akarok semmit elsőre elhinni, amit látok. így voltam a nyitó-jelenettel is, egész odáig hintáztam a valóság/képzelet mezsgyéjén, amíg nem jött a ’12 héttel korábban’ felirat. máshol ez lehet, hogy zavaró lenne, de itt szervesen része az egésznek. egy elmejáték, amibe a főszereplők is előszeretettel merülnek el. még ha most kicsit akadályozzák őket a rácsok. bár, ha belegondolok, nem is nagyon, hiszen mindenki járt will-nél, még az ügy megoldásában is tud segíteni bentről. mert persze van újabb szörnyeteg, el kell hitetni a nézőkkel, hogy egy nyomozós-sorozatra fizettek be. én persze felsőbbrendűnek gondolom magam, és azzal áltatom magam, hogy tudom miért ülök fel a hullámvasútra. hogy akarom, hogy kényelmetlen legyen, hogy kússzon lassan a bőröm alá, hogy beteljek a látványával, ízlelgessem, hagyjam magam elcsábítani általa. hálás szerető. (++03.04.)

„this party is a celebration of every event that’s gonna happen this year. your birthday, new year’s, chinese new year’s, flag day. ain’t no party like a leslie knope party ’cause a leslie knope party is actually 30 parties.”

az elmúlt években már hozzászoktak az írók, hogy az évad közepére kell lezárást írniuk, úgyhogy nagyon bennük van a gyakorlat. megható volt a búcsú, ez természetes, ugyanakkor vicces is volt (ann reakciója ron egyetlen mondatára, hehehe). de a legjobb, hogy a legtöbbször egyszerre teljesítette ezt a két különböző érzelmet (mondjuk mikor april-ről lehullott az álca). örömteli az is, hogy visszakanyarodtunk egy gondolat erejéig a kezdetekig, így kellett lennie. bár nem a legfontosabb karakterek búcsúztak most, olyan szervesen beépültek a csapatba, hogy bizony hiányozni fognak. szó szerint megszakadt a szívem egy kicsit. ann perkins, chris traeger, ég veletek. (++02.07.)

„bear down for midterms.”

szeretném, ha most minden spoiler-fób elfordulna, mert kulcs-információt készülök megosztani, szóval spoiler!spoiler!spoiler: abed megtudja a rész végén a nagy titkot! tetszett, hogy megint ilyen nagy összefüggésben, labirintusban ábrázolták az iskola működését, és minden szintre jutott egy-egy jópofa cameo. jól látom, hogy úgy döntöttek, hogy a troy alakú űrt egy lánnyal töltik ki abed életében? nagyon helyes! és azt tudtátok, hogy a hercegnő második unokatestvérének a kutyája, áááá, nem mondhatom el... (++02.03.)

„it’s worse. it tastes like kale took a dump on spinach.”

mindennapi problémáinkat add meg nekünk ma. de ahhoz, hogy igazán szórakozni tudjunk a terhes-parán, vagy a munkahely vs magánélet-problémán, kell ron fucking swanson elégedett feje a fejhallgató alatt, kellenek andy dalai. így kerek, és kész. (++02.03.)

„community: lava world”

az úr 2014. éve is eljött. már nem is emlékszünk, milyen volt a világ, amikor nem vett mindent körbe a láva. amikor az emberek még nem lökték a halálba egymást a túlélésért. amikor nem kellett fájdalmas búcsút vennünk a szeretteinktől. amikor még volt lehetősségünk berakni egy gagyi de mégis szerethető kalandfilmet a videóba. lassan elveszítjük az időérzékünket. de tovább kell küzdenünk, rakni az egyik széket a másik után, megtalálni a nyugodt pontokat ebben a káoszba fordult világban, ahol elsirathatjuk a barátainkat. túlélünk mindent. értük. érted. (+01.30.)

„-all we did was punch ’jewelry store’ into our car gps. you remember that romantic moment, chris?

-i was getting gas.”

ennél kevésbé romantikus lánykérést nem tudok elképzelni, jerry, izé, larry a háttérben fuldoklik... jól összefoglalták az elmúlt évek karakter-építését, hova jutottunk el tom-mal és april-lel, és persze leslie is kilóg már kicsit ebből a környezetből az események miatt. és még egy kis szívatás is belefért, de azért minden sonka biztonságban maradt... (++01.22.)

„troy and abed are in mourning”

hümm, az jó, hogy nem a múltheti félmondatot szánták csak pierce-re, hanem egy egész epizódot. ami pont olyan lett, mintha az öreg konspirátor ott lett volna, kegyetlen kérdéseket kaptak a srácok (a mindig isteni walton goggins tolmácsolásában). néha kell az őszinteség, kell a megtisztulás, na de ennyire...? (ügyesen készítik elő troy búcsúját is, commu-san kifacsart megoldás lesz itten kéremszépen.) (++01.20.)

„the return of the ass crack bandit”

ez is egy nyomasztó esős délutánnak indult. nem akartam kimozdulni az irodám nyugalmából, de a gyönyörű nők igéző tekintetétől mindig elgyengülök. egy szörnyű bűntény után kellett járnom, amit az iskolájában követtek el egy fém fegyverrel. az agyam nehezen tudta felfogni a kegyetlenség ilyen mértékét, de ott kellett lennem, ha bármit is tehetek, hogy megfékezzük ezt a gyalázatot... oké, megköszörülöm a torkomat, elég ebből a rekedt noir-hangból. commu-s színvonalú stílus-paródiát kaptunk (mármint az epizódban, nem abban, amit az előbb összebénáztam itt feljebb), a nyomozós thrillerek rengeteg kellékével. cool, cool, cool volt. (++01.18.)

„i’ve gone through the five stages of grief: denial, anger, internet commenting, cat adoption, african dance, cat returning to the adoption place, watching all the episodes of ’murphy brown’, and not giving a flying fart.”

happy századik epizódot! azt hittem, kicsit visszatekintünk, de csak még egyszer átgondoltuk leslie-vel, hogy mi lenne ha, ez kellett a továbblépéshez. tommy shark tank-os játéka is vicces volt, valamint a bébi-ügy is tovább gügyög, ja, és hello újra andy! még száz részt srácok, humorban és aranyosságban ritkán vagytok verhetőek. (++01.11.)

„nicolas cage: good or bad?”

na, már mocorog valami a pocim környékén... az iskolához méltóan mutatták be a tanárok mindennapjait, sorban a második részben is erős kritikát kapnak a közösségi főiskolák. véletlen...? már elkezdtük átesni a ló érdekesebb és persze eltúlzottabb felére, a jegyek miatt lehet lázadást szítani, nicholas cage-től pedig ki lehet borulni (ez utóbbinál egyébként érdekes abed nagyjelenete, mert persze túlzó ripacskodásnak érzi az ember, aztán rájön, hogy mégiscsak a zseniális mappába kell tennie, hiszen akit parodizál, az is túlzó ripacs módon teszi a dolgát -a rosszabb filmjeiben, persze). (++01.10.)

„the save greendale committee (working title)”

sosem egyszerű a visszatérés -és ezt most lehet vonatkoztatni dan harmon-ra vagy a sorozat egészére is. muszáj volt rászánni ezt a kezdő húsz percet arra, hogy mindenkit visszahozzanak a suliba, ráadásul olyan indokkal, amitől nem téped ki a félkörös ívjáratokat a füledből, ugyanakkor kellően elvontan commu-s is egyszerre. a történet-orientált részek meg tudjuk, hogy mérsékelten szoktak viccesek lenni, de valahogy ezt mégsem érzi problémának az ember, így szerette meg ezt a szutyok iskolát. azért persze azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem volt meta, ha ilyenre vágysz, csak abed-re kell fülelned, mint mindig, hogy is volt azzal az utolsó scrubs évaddal...? (++01.10.)

„-you’re the superman to my lex luthor.

-you want to be lex luthor?

-uh, yeah. lex luthor is rich.”

humor kaleidoszkóp. kabin az erdőben -hipszterekkel. lelkesedő geek-ek -társasjátékkal. sayonara, jamm. (+12.14.)

„welcome to t-dazzle. it’s not a chemical. it’s an aquatic-based social-media oral experience. everyone who tweets at t-dazzle in the next hour will be entered to win an exciting plain blue t-shirt.”

hát tessék-tessék, fantasztikus terméket hoztam, ne figyeljék az unalmas nézettségi adatokat, ez nem egy mezei vígjáték, ez egy szórakoztató humorbomba, teletöltve édes bonbonokkal, szirupos jamm-mel, cuki állatkákkal. rózsaszín szerelem-lufikkal! és még a világhírű indianapolis colts is feltűnik benne! nézzék csak, nézzék! (+12.03.)

„-ben, what is the first rule of the leslie knope emotional support task force? –don’t let her get a tattoo.”

mintegy mellékesen jött a halloween, mert annyi más üggyel kellett foglalkozni, nem is baj. nem húzták tovább a választást, ez nem az a sorozat, ahol az ilyesmit a végére kell hagyni a heppiend miatt. sokkal izgibb érzés egyszerre száni és kikacagni a megzuhant leslie-t, nem? de azért kéjesebben nevet az ember az internet legtrendibb önjelölt életmód tanácsadóin. (+11.23.)

„someone’s back from london, no, it’s not the queen / someone’s back from london, it’s not mr. bean.”

annyira megéreztem ezt a hiátust, hogy egy három órás részt is simán végigültem volna. megint milyen sztorik, milyen kis apróságok voltak itt már... én is a kora kilencvenes években szocializálódtam, így együttérző mosollyal tudok ben-re nézni, akinek mániája a korszak (a zenék még vállalhatóak is, de ruhák meg a színek...). viszont görkorizni sosem tudtam, lehet, hogy ezért nem is lett a perverzióm soha. igaz, a virtuális vadászatban is béna lennék... (+11.16.)

„i am in love with nadia whatever-her-last-name-is, and i’m gonna keep her here, using the most powerful weapon i have... bureaucratic incompetence.”

szerintem nincs olyan a férfi- és/vagy leszbikus-társadalomban, aki ne értett volna egyet tom haverford-dal most, és ne esett volna mélységes szerelembe tatiana maslany-ba. őrült szerelembe meg belefér az őrültség, nem? a többi a szokásos volt, ron hozta a bizalmatlan vadembert, leslie lelkizett egy sort (most épp donna-val) és egészet leöntötték émelyítő jamm-mel. imádtam, persze. (+10.28.)

„things are exactly the way they were back in 1817, except, you know, women and minorities can vote, we have indoor toilets, and we no longer burn widows for learning arithmetic.”

változás? kell ez nekünk? és még csak nem is a piszkos eagletown-iakról van szó, ők egész rendben vannak, jól működnek együtt az ellentét-párjukkal (vega-ron! miszpicsa april!), inkább a megszakadó kapcsolatok azok, amik félelmetesek. leslie remekül hozza az emiatti bekattanást - olyan leslie-sen. (+10.14.)

„butch count-sidy and the sum-dance kid, together again.”

ezek az elviselhetetlen, beképzelt és mocskosul gazdag eagleton-i piszkok minden évben idetolják a képüket a szeretett sorozatunkba, pedig tudják, hogy mennyire rühelljük őket... még jó, hogy két másik szálat is kaptunk (ron kivonja magát a rendszerből, muhaha), így nem tettek mindent tönkre a szép arcukkal és drága frizurájukkal. és még veronica mars is átköltözött hozzájuk neptune-ból, szomorú vagyok... (+10.10.)

„just thought you needed some fresh air, even if that air is filled with the foul stench of european socialism.”

(mert ki más utálná jobban európát, mint ron fucking swanson. pedig itt is van whiskey és beefsteak, sőt...) a 'hogyan használjuk ki, hogy az egyik színészünk máshol forgat egy szuperhősös filmet' mintapéldánya lett ez a dupla évadnyitó. nem mismásolták el andy eltűnését, inkább chris pratt után cígölték a fél stábot, mert ez a banda külföldön épp olyan vicces, mint a szeretett kisvárosukban. kicsit rá lehetett menni a little different-ekre, kicsit lehetett szurkálni a briteket, jó volt ez így. az otthon-maradottak sem szégyenkezhetnek, működtek a szálaik, nehéz ezt kimondani, még a terhesség ellenére is. azt hiszem, hiányzott már ez az őrület (ami negyven percig is működött, sitcom-oknál ez mindig jó fokmérő). (+10.04.)

„abigail’s blood is on all of us.”

nehéz úton járunk, a doktor őrült kísérlete a fináléjához érkezett, minden apró jel szépen will felé mutat, sőt, üvölt. persze a fordított helyzet is ugyanennyire áll, hősünk is átugratta a zavaró tényezőket, felszúrta a kis információkat, így már tisztában van vele, hogy a jó doktor nem is annyira jó doktor. már ha a jelenlegi agy-állapotában megmarad a nagy felismerés... nem volt egyszerű végignézni will szoborszerű látomásokkal kikövezett kálváriáját, amiben csak egy dolgot sajnáltam: hogy nem bizonytalanítottak el minket, hogy esetleg mégis ő tette volna... (+08.22.)

a múltkor azt írtam, hogy a jelen egyik legnyomasztóbb sorozata a killing, hát itt van a kistestvére. ez azért meglepő brian fuller-től, mert az eddigi sorozatai mindig tele voltak játékossággal, ez viszont egy csepp humort sem tartalmaz (viszont a zseniális vizualitás megmaradt). nem is egyszerű végigrágnia magát rajta az embernek, ízlelgetve lehet csak fogyasztani, legalábbis én nem tudom mindig önként hajtani a fejem egy ennyire mély lélekvájkálásba. érdekes volt a felépítés is, ahogy a látszólagos heti-ügyek, a komoly párbeszédű session-ök, az apró furcsaságok összeálltak a végére egy organikus egésszé, egy nagy pszichológiai kísérletté. ehhez nagyszerű támaszok voltak a rendezők/operatőrök, a zörej-zene létrehozója, és persze a színészek. mads mikkelsen-től ezt vártam, hideg minimalizmust, így az eddig számomra ismeretlen hugh dancy volt a nagy felfedezés, akinek a beszédstílusa erősen belém égett, valahogy a sorozat egyik meghatározó élményeként él a fejemben, a bőr alá hatoló hangulat mellett, persze. jó dolog, hogy az ember racionálisan nem csak a melegséget tudja értékelni. tetszett.