„let me tell you, at sandpiper, the trains run on time. mussolini would be proud.”
ejj, az a kezdés! és nem csak arra a látványra gondolok, ahogy jimmy kalapban várakozik egy texas-zászlós fal előtt, hanem a nagyon jimmy-s beszédre is a buszon -de tényleg, egy egész epizódon át el tudnám hallgatni, ahogy a maga mézesmázos módján győzködi az öreg embereket -vagy bármilyen embert... ebben nagyon erősek az írók és bob odenkirk is. de a nagy sztori is szépen alakul, mert hát jimmy ott is jimmy, a kezébe veszi az ügyet, hogy sikert érjenek el a perben, és hát mi mást tenne jimmy, minthogy összerak egy tévé-reklámot, mert tudja, hogy az öreg embereket mivel lehet meggyőzni, vagy hogy mikor jut el hozzájuk el az üzenet (a gyilkos sorok alatt, mikor máskor...?). és persze mindezt a maga jimmy-s módján intézi, amit a kockafejű főnökök nem szoktak jó szemmel nézni -újabb lépés a bukás felé, ahogy szoktuk ebben a sorozatban... (mike szála egy kicsit azért fura, mert nem emlékszem hogy miért ilyen parás a menye... de azért szeretjük mike-ot, mert az ilyen aprócseprő ügyeket is végtelen kúlsággal oldja meg. olyan mike-osan...) ($$03.06.)
